15.rész Titkok II. ~Előzetes~

Sziasztok! Ez lenne az előzetes. Tudom, rövid lett ezért bocsánat. De mint láthatjátok érdekes dolgok lesznek még a történetben. ;) Sok ötletem van most és remélem ezek nektek is tetszeni fognak. :)

- Jó újra itthon lenni! - szólaltam meg miután kiszálltam Kimi autójából.
- Hát igen, mindig jó haza jönni. - értett velem egyet a finn is és megindult a csomagtartó felé. Kivette a csomagjainkat és elosztotta őket.
- Köszönök mindent Kimi! - szorosan magamhoz szorítottam és rögtön megcsapta az orromat a finom illata. Ez a fűszeres de mégis édes aroma mindig megtud nyugtatni.
- Nincs mit kislány! - adott puszit a fejem tetejére majd elengedett. Éreztem ahogy az arcomat elönti a forróság. Zavartan lesütöttem a szememet, majd megmarkoltam a két bőröndöm fülét és egy "Szia-t" elsuttogva beléptem a kapun. Amint becsukódott mögöttem a házajtaja, az egyik kezemmel elengedtem a táskát és megfogtam az arcomat. Forró volt és biztos voltam benne hogy piros is.
- Ki az? - lépett be az előszobába Nina. A piros szívecskés kötényét viselte amit még én vettem neki a születésnapjára.
- Hazajöttem. - vigyorogtam rá és közelebb sétáltam.
- Alex!- a szemébe öröm könnyek gyűltek mire nevetve öleltem magamhoz.
- Hiányoztál hercegnő. - szólalt meg a háttérben Mike. Elengedtem Ninát és lassan a nevelőapám felé vettem az irányt.
- Te is nekem Mike! - feltartottam az öklömet mire ő belecsapott. Ez volt a mi üdvözlésünk amint még 10 évesen találtam ki.
- Hallom ez a Kimi srác segített valóra váltani az álmodat. - tette zsebre a kezét és velünk együtt besétállt a nappaliba majd leült a hosszú kanapéra.
- Hát...Nem teljesen. Licencet kaptam a FIA-tól. Ez annyit jelent, hogy ha az utolsó 3 versenyen nem okozok galibát akkor hivatalosan is a Lotus pilótája lehetek. - adtam pontos választ a nevelő szüleimnek.
- Ez nagyon jó! Láttuk a versenyedet és nagyon büszkék vagyunk rád Alex! - mosolygott rám Nina és közelebb bújt a mellette ülő férfihez.
- Köszönöm szépen! De most meséljetek ti! Mi történt míg távol voltam? - kíváncsian csillogó szemekkel vizslattam a két felnőttet akik egymásra néztek majd újra rám.
- Mike megkérte a kezemet! - emelte fel a kezét amin ott virított a rózsaszín kövekkel kirakott gyűrű. Ámuldozva néztem az ékszert.
- Ez gyönyörű! Gratulálok! - öleltem magamhoz egyesével őket.
- Köszönjük. - válaszolták kórusban mire mind a hárman nevetésben törtünk ki.

Puszi: Rosetta