2 rész: Különös szomszédok.

Mosolyognom kellett Nina aggódásán. Úgy tekintett rám, mintha a saját lánya lettem volna, mivel neki sose lehet saját gyereke. Mikor 18 éves volt, többször megerőszakolták, és terhes lett, viszont a baba meghalt, még mielőtt megszülethetett volna. A szülei mérgükben kivetették a lányuk méhét, ezért Nina soha nem lehet terhes, de nem is bánta, mert itt voltam neki én. Legalábbis ő mindig ezt mondogatta. Boldog voltam a nevelőszüleimmel, még ha ők nem is tudták teljesen pótolni apát és anyát.

Mivel nem volt ma dolgom, így ráérősen megreggeliztem, majd kiültem az emeleten lévő erkélyre, ami az én szobámhoz tartozott. A balkon az utcára nézett, az előttünk lévő kertbe simán beláttam, még ha nálunk is és ott is hatalmas volt a kerítés. Ezt a jó szememnek köszönhettem.

Pár perc után meguntam az erkélyen ácsorgást, és inkább a szobámban néztem tévét. Már 20 perce egy műsort követtem figyelemmel, mikor valaki csengetett. Rögtön lerohantam a lépcsőn, és siettem az ajtó felé. Mikor kinyitottam, egy nálam magasabb, szőke hajú, kék szemű fiú állt előttem. Látszott rajta, hogy sokkal idősebb nálam.

- Szia, Rami Räikkönen vagyok! - mutatkozott be barátságosan.

- Szia, Alex Salvatorénak hívnak! Gyere be! - invitáltam befelé, mire ő besétált a házba. Bevezettem a nappaliba, ahol rögtön helyet is foglalt a nagy kanapén.

- Kérsz valamit? - kérdeztem, mire ő mosolyogni kezdett.

- Köszi, de nem. Csak bemutatkozni jöttem, tudod, a szüleim a ti házatokkal szemben laknak. Az öcsém és én csak pár hétig leszünk itt. Honnan költöztetek ide? - kérdezte kíváncsian.

- Helsinkiből.

(Rami)

Látszott rajta, hogy kissé ideges volt. Lehet, hogy nem szokott hozzá az idegenekhez? De ez hülyeség, hiszen Helsinkiben sok ember lakik! Sokkal több, mint itt.

-Az szép hely. Nem jönnél át hozzánk? A szüleim is szeretnének megismerni - kezdtem

Titus és Juustu

kedvesen, majd felálltam. Ő követte a példámat.

- Ööö....Persze, szívesen átmegyek. - Nem volt túl lelkes, de ezt arra fogtam, hogy csak félénk.

Gyorsan átsétáltunk az utca túloldalán lévő házba. Kopogás nélkül nyitottam ajtót, és engedtem be Alexet. Amint becsuktam az ajtót, a két fiam száguldott felénk. Mikor meglátták a lányt, kérdőn néztek rám.

- Alex, ők itt a fiaim. Titus és Juustu - mondtam, és megsimogattam a két fiam buksiját.

(Alex)

Két nagyon aranyos kisfiút mutatott be nekem Rami. Mindkettőnek szőke haja és vadul csillogó kék szeme volt. Leguggoltam eléjük, hogy kb. egy magasak legyünk.

- Sziasztok, a nevem Alex Salvatore! Tegnap költöztem a szemközti házba - mondtam barátságosan.

- Én Titus vagyok. Ő a testvérem, Juustu - mondta a bal oldali szőkeség.

- Játszol velünk Alex? - kérdezte az eddig csöndben figyelő kisfiú.

- Igen - mosolyogtam a kérdezőre.

- Előbb még bemutatlak a szüleimnek és a feleségemnek - mondta Rami, és közben a konyha felé vezényelt, ahol egy rövid fekete hajú és egy szőke hajú nő állt háttal nekem.

-Anya, Kriisti - szólította meg őket Rami, majd azonnal megfordultak.

- Jó napot, a nevem Alex Salvatore! Nagyon örülök a találkozásnak! - mondtam tisztelettudóan, mire mosolyogni kezdtek.

- Szia, a nevem Kriisti Räikönen! Rami felesége vagyok - viszonozta köszönésem a rövid fekete hajú, barna szemű nő.

- Isten hozott nálunk Alex! Paula vagyok, Rami anyukája - mosolygott az idősebb és alacsonyabb nő.

- Köszönöm, hogy itt lehetek!

- Nemrég sütöttem muffint, nem kérsz? - kínált meg Paula és egy nagy tálca muffinra mutatott.

- Köszönöm! - mondtam, miközben elvettem egy áfonyásat, erre Rami és Kriisti kuncogni kezdtek.

- Rosszat vettem el? - kérdeztem aggódva.

- Nem, csak tudod, ez az öcsém kedvence - mondta mire egy gondolat suhant át az agyamon, de rögtön el is űztem. ,,Az képtelenség hogy Ő lenne a testvére! Ez csak véletlen!"

1 rész: Új élet,új remények...

A nevem Alex Salvatore, 17 éves vagyok. Hosszú, fekete hajam és kék szemem van. Hat nyelven beszélek: franciául, magyarul, finnül, spanyolul, angolul és németül. Alaszkában születtem, de Finnországban éltem.

Persze a szülinapjaimat Amerikában ünnepeltük meg, ám minden tönkrement egy bizonyos éjszakán, mikor elvesztettem azt a két embert, akik a világon mindennél fontosabbak voltak nekem.

"Hét éves voltam. Éppen Alaszkában tartózkodtunk a kis erdei házunkban. Minden télen odautaztunk, hogy megünnepeljük a szülinapomat és a karácsonyt. Ez idén sem volt másképp.

Egy nap viszont beköszöntött a tragédia: egyik este az emeleten, a szobámban társasoztunk, kint hóvihar tombolt. Már egy jó ideje tartott a játék, mikor zajt hallottunk lentről.

Apa lement megnézni, hogy mi az. A hang nem múlt el. Sőt! Egyre hangosabb lett, végül apa kiáltását hallottuk, aztán a lépcsőn felfelé igyekvő lépteket. Anya védekezően elém állt, ő is tudta, hogy baj van. Ekkor kivágódott az ajtó, és egy nagy, fekete bundájú, vörösen izzó szemű farkas lépett be a szobába.

A szájából vér folyt. Tudtam, hogy kinek a vére az. Apáé. A szörny ránk támadt. Anya egy ideig próbálta feltartani, de nem sikerült neki. Mielőtt a vadállat elharaphatta volna a torkát, még rám nézett.

-M-Me....Menekülj kicsim! - kiáltotta, majd a szép zöld szemeiből eltűnt az élet.

Ijedten néztem rá, de rögtön cselekedtem. Kiugrottam az ablakon. Az üvegszilánkok megvágták a testemet, de nem érdekelt. Csak futottam le a meredek, havas dombon.

Az orromig sem láttam a hóvihar miatt. A nagy menekülés közben megcsúszott a lábam a hóban, és gurulni kezdtem, majd fejjel nekivágódtam valaminek. Rögtön elájultam.

Feltételezésem szerint, másnap tértem magamhoz. Féltem, de tudtam, hogy vissza kell mennem néhány dologért, így visszasétáltam. Mikor a házhoz értem, félve léptem be a nyitott ajtón. Se anya, se apa holttestét nem láttam.

Felkaptam a családi fotóalbumot, az apától kapott korcsolyámat és a virágmagvakat, amiket még anya adott nekem. Ezekkel a dolgokkal hagytam el a házat, és indultam el mezítláb, egy pólóban és egy rövidnadrágban a buszmegállóhoz.

Volt nálam egy kis pénz, így eljutottam a kanadai kikötőhöz. Ott szereztem a közeli boltban egy apró gumicsónakot, amibe bele tudtam tenni a dolgaimat, majd a dokkra sétáltam, és vízre helyeztem a kis Titanicomat, ezután beleugrottam a vízbe.

A számba vettem a csónak madzagát, és úgy kezdtem el úszni. A víz hideg volt. Már kb. kilenc órája úszhattam, mikorra éreztem, hogy átfagytam. Csodával határos módon találtam egy jégtáblát. Rögtön felmásztam rá, felhúztam a csónakot is, majd összekuporodtam. Így próbáltam felmelegedni.

Nem tudom, hogy mióta fekhettem úgy, de egyszer csak kürthangot hallottam. Egy hajó állt meg a jégtáblám mellett, aminek emberek kiabáltak a fedélzetén, majd egy barna hajú, barna szemű férfi mászott le hozzám.

- Mi a neved? - kérdezte és a karjaiba vett.

- A-Alex Salvatore. A cs-csónakom - néztem fáradtan az említett tárgyra.

- Dan, hozd fel a csónakban lévő dolgokat! - szólította fel a férfi a hajón lévő említettett, majd bevitt egy meleg helyre."

Mike Niimäki

Innentől megfordult velem a világ. Az a férfi megmentette az életemet, és befogadott. A neve Mike Niimäki, Finnországban él a barátnőjével, Nina Byrddel, így kaptam egy pótanyukát és egy pótapukát. Azóta eltelt tíz év.

Mivel Nina munkahelyet váltott, így költöznünk kellett. Nem bántam, hiszen abba a városba költöztünk, ahol régen anyáékkal éltem: Espooba.

Éppen az új házunk előtt álltunk:

- Ez kész hotel! - ámuldozott mellettem Mike.

- Hát, van benne valami, de a szüleim ezt a házat hagyták rám. Tudjátok, én itt éltem - mondtam, és közben visszaemlékeztem azokra a napokra, amiket itt töltöttem. A merengésből Nina hozott vissza:

- Gyertek, még sok dolgunk van! Egyébként Alex, ha szeretnéd, az egész kertet teleültetheted Holdvirággal - mondta Nina mosolyogva miközben beléptünk az új otthonunkba.

Miután megmutattam nekik a házat, rögtön elkezdtünk pakolni. Sajnos, csak késő estére végeztünk, ezért gyorsan ágyba is bújtunk.

Nina Byrd

Másnap reggel egyedül találtam magamat a házban. Az asztalon egy papírfecni hevert. Gyorsan elolvastam a ráírt sorokat:

"Szia, Alex!

Bocsánat, amiért el kellett menünk, de Mike-ot felhívta a főnöke, hogy Londonba kell utaznia.

Nekem pedig már ma dolgoznom kell. Nagyon sajnáljuk, de tudjuk, hogy Te jó helyen vagy!

Kérlek vigyázz magadra!

Puszilunk: Mike & Nina"

Köszöntő!

Sziasztok!

Ez az új blogom!Remélem mindenkinek tetszeni fog.

Ez a blog eltér egy kicsit a többitől.Mert itt a Forma 1 kap szerepet.

Azért remélem hogy azoknak is tetszeni fog akik esetleg nem szereti a Forma 1-et.

További jó olvasást! =)