9.rész. Érzelem kitörés

Idézet a történethez:

~A lány, aki annyira erősnek látszott, összeomlott. a lány, aki mindig nevetett, most zokogott.~

További jó olvasást!


(Alex)


Még sokáig bámultam magam elé.Lesokkolt amit Nina mondott nekem.Hírtelen kopogást hallottam.Mivel éppen az ajtónak dőlve ültem a földön, rögtön felkeltem és kinyitottam az ajtót.Kimi állt előttem.
-Szia.Kész vagy?-kérdezte.Most egy farmer gatyát és egy fekete pólót viselt.
-Ő....Bocsi de nem tudom hogy mit vegyek fel.-vakartam meg a tarkómat.
-Oké.Akkor adok egy támpontot.Nem kell kiöltöznöd.-mosolygott rám.
-Oké.10 perc és kész leszek.-válaszoltam.
-Szerintem lesz abból 1 óra is.-poénkodott velem.Erre én csípőre tett kézzel néztem rá.
-Te még nem ismersz eléggé Räikkönen!-tekintettem rá kihívóan.
-Ez igaz.Na de sipirt öltözni!Ketyeg az óra!-vigyorgott rám, majd visszament a szobájába.Én pedig
elindultam a szekrény felé.Fejben már összeállt hogy mit veszek fel.Egy szürke tornacipőt,egy világos cső szárú farmert és egy hozzá illó pólót és sálat vettem fel.Az arcomra kentem egy kis alapozót majd a szempillámra kentem egy kis szempilla spirált.A hajamat lófarokba felkötöttem,majd magamhoz vettem egy szürke kis táskát amit még múlt hónapban vettem a plázában.
Miután meggyözödtem arról hogy nem nézek ki hülyén,átsétáltam a szobám melletti szobához.2x kopogtam mire Kimi hajlandó volt ajtót nyitni. Mikor meglátott meglepetten nézett rám.
-Hű!Nem hittem volna hogy képes leszel 10 perc alatt átöltözni.Most megleptél!-lépett arrébb, majd beengedett a szobába.
-Tudod én nem vagyok egy pláza cica,akinek nem elég 2 óra sem az átöltözéshez.-mondtam gúnyosan.
-Egyébként csinos vagy.-erre a kijelentésére hátra fordultam.Látszott rajta hogy kicsit zavarban van.Erre én is elpirultam.
-Nocsak!A nagy Kimi Räikkönen bókolt!-ezzel a kijelentéssel kicsit megbánthattam mert dühösen nézett rám.
-Bocsi.Egyébként meg köszi.Te is......jól nézel ki.-sütöttem le zavaromban a fejemet.
-Legközelebb meggondolom hogy bókoljak-e neked.-mondta tetetett sértettséggel.
-Hova megyünk vacsorázni?-próbáltam oldani a feszültséget.
-Itt vacsorázunk.Már megrendeltem a kaját.-intett hogy üljek le az asztalhoz.
-Mit rendeltél nekem?kérdeztem miután leültem vele.
-A kedvencedet.Rántott csirkemell,hasáb burgonyával és kóla.-válaszolta mosolyogva.Hát igen.Én ebben is eltérek a többi lánytól.Mert én nem tudok "nyúl kaján" élni.
-Hm......Az finom!-megnyaltam a számat.Erre ő nyelt egy nagyot.

(Kimi)


Ekkor kopogtak az ajtón.Így magára hagytam Alex-et.Az ajtóban a szoba pincér állt.Kifizettem a kaját majd visszamentem az étkezőbe és tálaltam az ételt.Alex azonnal nekiesett az ételnek.
-Látom éhes vagy.-nevettem fel, mert úgy evett mint aki 3 hete nem evett.
-Mondtam hogy én más vagyok mint a többi lány.-vágta rá két falat között.
-Azt veszem észre.Egyébként milyen suliba jársz?-kérdeztem miután lenyelte az utolsó falatot is.
-Melyikre vagy kíváncsi?-tekintett rám kérdőn.
-Több suliba is jársz?-döbbentem le.
-Igen.De mindegyiket levelezőn csinálom.Van egy francia,egy finn,egy német és egy magyar sulim is.-sorolta.
-Mit tanulsz?-igazán kíváncsivá tett.
-Személyi edzőnek,riporternek és fotósnak.-mondta mosolyogva.
-Hű!Ezeket mind különböző nyelven?-döbbentem le.
-Igen.Hiszen ezek az anyanyelveim.-vigyorgott.
-Te kész géniusz lehetsz!Én még az anyanyelvemen sem lennék képes ennyi mindent tanulni.-vallottam be.
-Neked nem is kell!Hiszen te egy F1-es pilóta vagy,jó fizetéssel,támogató szülőkkel.-sorolta az érveket.
-Ez igaz.De gondolom téged is támogatnak a nevelő szüleid.-néztem rá.
-Az nem ugyan az!Bár szeretem őket,de ők mégsem tudják helyettesíteni az igazi szüleimet!Hiányzik a nevetésük,az amikor apa megsimogatja a fejemet,mikor anya vigasztal mert eltörött a játékom.Miért kellett meghalniuk?Miért?Miért nem hagytak magamra?Miért ment le a lépcsőn apa?Miért állt elém anya?Miért nem halhattam meg aznap este én is?Miért vettek el tőlem mindent?-állt fel az asztaltól miközben a szemeiből potyogtak a könnyek.Ösztönösen odasétáltam hozzá és átöleltem.Simogatni kezdtem a hátát.Ő erre belekapaszkodott a pólóm hátuljába és úgy bújt hozzám mint egy kiscica.
-Hiányoznak nekem!Minden nap gondolok rájuk!Még csak el sem tudtam őket temetni!Szörnyű ember vagyok!Miattam haltak meg!Miattam!Én tehetek mindenről!-bújt még jobban hozzám.


(Alex)


Csak sírtam és sírtam Kimi óvó karjai között.A pólója már nagyon nedves volt a sok könnyemtől.De őt látszólag ez nem érdekelte.
-Még elbúcsúzni sem tudtam tőlük!-sírtam tovább,ő pedig tovább simogatta a hátamat.Bár iszonyú fájdalmat éreztem a szívemben,mégis jó érzés volt hogy Kimi itt van velem.
-Nyugodj meg.-próbált megnyugtatni.Sikerült neki.Mert végre abba tudtam hagyni a sírást.A szememet törölgetve hátráltam két lépést.
-Bocsánat amiért sírtam.-kértem tőle bocsánatot.
-Nincs semmi baj.-vigasztalt tovább Kimi.
-Én most megyek.Köszönöm a vacsorát.-s mielőtt még válaszolhatott volna átfutottam a szobámba.Miután beértem az ajtón elmentem letusolni majd lefeküdtem aludni.

~Egy erdőben találtam magamat.A fák alatt levendulák nyíltak..Én egy rövid farmer gatyában és egy fehér pólóban álltam az erdő közepén.Nem tudtam hogy hol vagyok.
Ekkor a fák közül zajokat hallottam.
-Van itt valaki?-kérdeztem és a szememmel az erdőt néztem.Erre a fák takarásából két ember lépett ki.Az orromat rögtön megcsapta a fenyőfa- és a fahéjas szilva illata.Mikor a két idegen felém kezdett sétálni, nem hittem a szememnek.Apa és anya sétáltak felém mosolyogva.A szemeim megteltek könnyekkel.
-Anya.......Apa.......-kezdtem a sírástól remegő hangon.
-Moondance,kislányom.-szólított anya a becenevemen.Én erre futásnak eredtem.Mikor odaértem hozzájuk lendületből megöleltem anyát.
-Annyira sajnálom.-mondtam sírva.
-Nem haragszunk rád.-simogatta meg apa a fejemet.
-El sem hiszem hogy már ilyen nagy lettél.Kész felnőtt vagy.-mondta anya miután kibontakoztunk az ölelkezésből.Anya a jobb- míg apa a bal kezemet fogta meg.
-Hát igen, 10 év az hosszú idő.De nem neked kell sajnálnod a dolgokat.Hanem nekünk.Hiszen mi hagytunk magadra.Sajnáljuk.-mondta apa.
-Örülök hogy életet adtatok nekem és velem voltatok, még ha ilyen rövid ideig is.Olyan sok mesélni valóm van!-mondtam mosolyogva.
-Tudjuk kicsim.De mi fentről figyelünk téged.De el kell árulnunk valamit.Nem maradtál egyedül.-jelentette ki anya.Döbbenten néztem rá.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem meghökkenve.
-Victoria arra akart utalni hogy van egy rokonod,aki nem tud a létezésedről.Egyébként ne add fel azt az álmodat,miszerint F1-es pilóta leszel.Mert tudom hogy képes vagy azzá válni!Ebben Kimi majd biztos segít neked.-nézett rám mosolyogva apa.A kék szemei csak úgy csillogtak.Én apától örököltem a fekete hajamat és a kék szememet.
-Ki az a rokon,anya?-néztem várakozóan anyára.
-Csak annyit mondhatok hogy egy F1-es pilóta és az én fél testvérem.Ő tud arról hogy én a fél testvére vagyok.-mesélt tovább anya arról a titokzatos rokonról.Ekkor anyáék elkezdtek halványulni.Ijedten néztem rájuk miközben elengedték a kezemet.
-Sajna lejárt az időnk.-mondta apa és megfogta anya kezét.
-Maradjatok még!Ne hagyatok megint magamra!-kértem őket sírva.Ők halványan rám mosolyogtak.
-Sajnáljuk Alex.De Nina és Mike majd vigyáznak rád, na meg a barátaid.Ők nem fognak magadra hagyni.Kérlek ne sírj kicsim.Légy erős.Szeretünk téged!-mondta anya majd végleg eltűntek.Én sírva borultam a földre.
-NEEE!!!!!!-üvöltöttem ahogy a torkomon kifért."

Ekkor felébredtem.Először nem tudtam hogy hol vagyok.Még mindig az álom hatása alatt álltam.Miután sikerült kijózanodnom láttam hogy a hotel szobámban fekszek az ágyamon.A pizsamám tiszta izzadság és kint éppen kel fel a nap.Az arcomra tettem a kezemet.Nedvességet éreztem.Ezzel kiderült hogy sírtam miközben aludtam.
"Ha igaz amit anya mondott,akkor tényleg van egy élő rokonom.De ki lehet az? Anya azt mondta hogy egy pilóta.Ez már leszűkíti a kört."
Elindultam a fürdő felé,majd ruhástól beálltam a zuhany alá.A hideg víz segített kitisztítani a fejemet.

Ez 3 különböző képből van összerakva.

Mert túl sok gondolat kavargott benne.Éreztem hogy kezdek megnyugodni, így elzártam a vizet majd a szekrényemhez sétáltam és felöltöztem.Egy kék kockás inget,egy farmer nadrágot és egy fekete sport cipőt vettem fel.A hajamat csak simán befontam.Nem volt sok hangulatom emberek közé menni, így felhívtam a
szobaszervízt és rendeltem reggelit.Nagyjából 20 perc múlva meg is érkezett a reggelim amit nyugodt körülmények között elfogyasztottam.
"Ma lesz az első olyan szabad edzés amit apáék nélkül nézek végig."


(Kimi)


Sosem szoktam korán kelni.De a szabad edzés miatt múszály volt.Komótosan kiszálltam az ágyból majd elmentem zuhanyozni.Éppen a zuhany alól jöttem ki egy szál törölközőben, mikor valaki kopogott.
"Na itt van a rabszolga hajcsár!"
Nem tévedtem.Tényleg az én kedves edzőm állt az ajtóban.
-Nálad van Alex?-csörtetett be a szobámba.
-Nem.Miért lenne itt?-tekintettem rá kérdőn, miután becsuktam az ajtót.
-Mert mikor utoljára láttam éppen a Te szobád felé tartott.-közben az egész szobát végigjárta.
-Hát amint látod nincs itt.Na de menj ki, én addig felöltözök.-toltam ki a szobából majd magamra kaptam a csapat pólót,egy fekete napszemüveget,a csapat sapkát,egy kockás rövidnadrágot és egy strand papucsot.Mikor kiléptem a folyosóra Mark grimaszolva,mustrálta végig az öltözékemet.
-Most meg mi a bajod?-kérdeztem tőle.
-Te képtelen vagy cipőt húzni?-nézett rám szem forgatva.
-Te képtelen vagy békén hagyni?-utánoztam őt.Mivel nem volt kedvem vitázni így bekopogtam Alex ajtaján ami nem kis meglepetésemre rögtön kinyílt.
-Jó reggelt!-köszönt vidáman amin eléggé meglepődtem.Főképp a tegnapi kirohanása miatt.
"Ez a csaj nem semmit!Tegnap este sírt, ma meg úgy mosolyog ránk mintha mi sem történt volna!Le a kalappal előtte!Én nem lennék képes mosolyogni, ha velem is ilyen tragédia történt volna.Ő tényleg egy kemény csaj."
-Jó reggelt.-köszönt neki Mark
-'Reggelt.-köszöntem lazán.
-Indulhatunk a pályára?-csukta be az ajtót Alex.
-Igen.-válaszoltuk kórusban majd a szállodából kilépve a parkoló felé vettük az irányt.Ott beszálltunk az én BMW-be majd egyenesen a pályára mentünk.


(Mark)


A pályára vezető út alatt Alex és Kimi nem beszéltek egymással.Ezt pedig nem tudtam hova tenni.Mert bár a sajtó, Kimit egy bunkó embernek állítja be, ő még sem az.Imád beszélni,poénkodni és nagyon kedves azokkal akiket a közelébe enged.Ezért is volt furcsa számomra hogy nem szól Alex-hez.
"Vajon mi történhetett köztük este ami miatt nem szólnak egymáshoz?

8.rész "Beteg vagyok?"

(Alex)


Az út kellemesen telt. Kimi-vel sokat beszélgettünk.Illetve ő mesélt nekem néhány versenyéről.
Mikor megérkeztünk Kanadába különös érzés kerített hatalmába.Úgy éreztem mintha haza értem volna.Pedig én alaszkai születésű vagyok.De végtére is Kanada és Alaszka egymás mellett van.
A reptéren egy fekete terep járó mellett egy kopasz férfi állt és ránk várt.Nem tudtam hogy ki ő.De mivel Kimi mosolyogva indult el felé így gondoltam nem lehet rossz ember.

Sajna nem találtam olyan képet amin a reptéren kocsi mellett áll

-Szia Mark!-köszönt az idegennek Kimi mikor odaértünk hozzá.
-Szia Kimster.-üdvözölte őt Mark.
-Szia.Alex Salvatore vagyok.-nyújtottam a kezemet Mark felé.
-Szia.Mark Arnall vagyok. Kimi edzője.-mutatkozott be majd kezet ráztunk.Ezután bepakoltunk a kocsiba majd én beültem hátra.Valamiért Kimi-nek nem tetszett hogy én hátul ülök.Ezt persze nem csak én vettem észre.Ezt onnan gondolom hogy Mark nagyon mosolygott valamin.
-Most hova megyünk?-kérdeztem mikor már 20 perce úton voltunk.
-A hotelhez.Még kb 5 perc és ott vagyunk.-tájékoztat ott Mark.Tényleg 5 perc alatt oda értünk a hotelhez.
A hotel hatalmas volt.A falai fehér és arany színben pompáztak.A hotel falára nagy arany betűkkel ez volt írva:"Butterfly"
A hotel belseje gyönyörű volt.Még sose láttam ilyen szép hotelt.Kimi elkérte a recepción a szobáink kártyáit.Mind a 3-an a 3. emeleten kaptunk szobát.Mint kiderült Kimi szobája az enyém mellett volt.Mark szobája a folyosó túlsó végén kapott helyet.
-Na, fiatalok!Pakoljunk ki, utána lent a recepciónál találkozunk!-mondta Mark majd elindult a szobája felé.Mi is így tetűnk.A szobámba érve újra ledöbbentem.Hatalmas volt!Az előszobában volt egy nagy kanapé és egy plazma TV.A bejárati ajtóval szemben egy barna színű ajtó állt.Rögtön odamentem és benéztem a résnyire nyitott ajtón.Az ajtó egy hálószobát rejtett.A szobában egy hatalmas francia ágy,egy nagy TV,egy DVD lejátszó és egy nagy ablak volt.Plusz egy ajtó ami mint kiderült egy fürdőszobát rejtett.
Gyorsan elővettem a laptopomat majd a kedvenc Hoolingans számaimat bekapcsolva elkezdtem kipakolni.
Közben ugráltam és énekeltem.


(Kimi)


Miután kipakoltam átmentem Alex-hez.Kopogtam az ajtón de nem jött válasz,így benyitottam.Vicces látványban volt részem.Ugyanis Alex énekelt és ugrált miközben a cuccait tette a helyére.Tisztára úgy viselkedett mint egy 7 éves.Annyira beleélte magát a dalokba hogy észre se vett.Néhány dalt felismertem.Hiszen ezek magyar dalok.Néha mikor a barátaimmal Magyarországon bulizni megyünk,a bárokban ezek a zenék mennek.Bár nekem egyik sem a kedvencem.
-Jó a mozgásod.-szólaltam meg mire Alex ijedtében ugrott egyet.
-K.....Kimi!Mióta állsz ott?-kérdezte és kikapcsolta a zenét.
-Elég régóta hogy lássam,jól táncolsz és énekelsz.-mondtam vigyorogva mire ő elpirult.
-Tudom hogy most hazudsz!-mondta megbántottan.
-Én nem szoktam hazudni.-mondtam.
-De te hazudsz!Egyébként már végeztem.Keressük meg Mark-ot!-azzal kicsörtetett a szobából.Értetlenül néztem utána.
"Most meg mi a baja?Pedig igazat mondtam!Hiszen bármelyik énekes megirigyelné a hangját."
Utána indultam.Mikor rátaláltam már Markkal nevetett valamin.


(Mark)


Éppen a TV-t néztem mikor valaki kopogott az ajtón.Mikor kinyitottam Alex állt előttem.
-Máris kész vagy?-kérdeztem de láttam rajta hogy dühös.-Mit csinált ez az idióta?-kérdeztem és kiléptem a szobából.
-Képes volt nekem azt hazudni hogy jól énekelek és táncolok!-mondta el a dühének okát.Ezen nevetni kezdtem.
-Mi olyan vicces?-nézet rám dühösen.
-Az ahogyan idejöttél panaszkodni.Tisztára mint egy 7 éves akitől elvették a játékát.-mondtam nevetve.Erre ő is velem együtt nevetett.Alex fölöt elnézve láttam hogy Kimi minket bámul.A fejemmel intettem hogy jöjjön ide hozzánk.Ő vette a lapot,mert a következő pillanatban már Alex mögött állt.
-Min nevettek?-kérdezte mire Alex megpördült és nekiütközött Kimi mellkasának.Alex az ütközés miatt majdnem hátra esett,de Kimi magához rántotta.Így elkerülhettünk egy esetleges balesetet.Szegény lány.Az arca vörös volt és a szemei kikerekedtek.
"Most meg mi a fenéért ijesztette meg Alex-et ha tudta hogy el fog esni?Vajon mit akarhat Kimi ettől a lánytól?Néha nem értem ezt a fiút."
Alex egy amolyan 'ments meg!' nézéssel nézett rám.
-Kimi, ideje lenne elmenni a szimulátor terembe.-mondtam mire egy szikrázó tekintet volt a válasz.De legalább elengedte Alex-et, aki vörös fejjel állt mellém és kezdte a padlót nézegetni.


(Alex)


Az arcom láng vörös lehetett.Hálásan Markra pillantottam aki csak mosolygott.
"Mi a fene volt ez az előbb?Olyan furcsa érzésem lett mikor megölelt.Pedig ez már számtalanszor megtörtént.De ez most más volt.De miért?Úgy tűnik megint fel kell majd hívnom Ninát!"
Végül Mark nagy nehezen rávette Kimit hogy menjünk el a szimulátor terembe.Mint kiderült a szimulátor terem a pálya közelében van.Így elindultunk a parkoló felé.Mint kiderült Kimi futni fog mig én és Mark autóba ülünk.Viszont én ezt nem éreztem fairnek, így én is futottam.Ebből verseny lett.Még fogadtunk is.a fogadás részleteit viszont csak a verseny után fogjuk megbeszélni.A fülembe dugtam az MP4-es lejátszómhoz csatlakoztatott fül hallgatót majd elindult a verseny.Sajna a versenyt Kimi nyerte meg.Hiába futottam úgy mintha az életem múlna rajta.Na de majd később kiderül hogy tényleg az életemért futottam-e vagy sem.
Miközben Kimi beült a szimulátor gépbe odasétáltam Markhoz.
-Köszi hogy kimentettél.-mondtam hálálkodva.
-Ugyan!Nem tesz semmit!Egyébként rég láttam ilyennek Kimit.-mondta és közben a finnt nézte.
-Milyennek?-néztem rá kíváncsian.
-Boldognak.Tudod nemrég van túl egy csúnya váláson.Tudod a volt felesége füvel-fával megcsalta.Szegény fiú, mikor ezt megtudta az italba menekült.-mesélt Mark szomorúan.
-Hogy tehetett ilyet az a nő?-néztem döbbenten Markra.
-Tudod Jenni csak azért volt együtt Kimivel mert gazdag.De most már itt vagy te!Neked hála túl fogja tenni magát Jennin!-mondta Mark és rám nézett.
-Ezt hogy érted?-nem értettem hogy miért mondja ezt nekem.
-Majd idővel rájössz!-mosolygott rám sejtelmesen.
"Most ezzel mire akart célozni?Néha nem értem ezt az embert."
Miután Kimi befejezte a szimulátorozást Mark elment az eredményekért.Ez miatt kettesben maradtam Kimivel.
-Na,mi a kívánságod?-utaltam az elvesztett versenyemre.
-Vacsorázz ma velem.-mondta és közben féloldalasan mosolygott.
-Azt hittem hogy valami tárgyat kérsz tőlem.De oké.-válaszoltam kicsit meglepetten.
-Mégis milyen tárgyat kérnék tőled?-vonta fel a szemöldökét.Mikor eszembe jutott hogy milyen tárgyra gondoltam,rögtön elpirultam.Szerencsémre Mark pont ebben a pillanatban tért vissza az eredményekkel.
-Figyelj a kanyarokra holnap.Mert túl nagy ívvel vetted be az összeset!-szidta meg Mark Kimit.
-É.....Én most inkább visszamegyek a hotelba.Meg....Megígértem Ninának hogy minden nap felhívom.-dadogtam vörös arcal és elrohantam.Szerencsémre megjegyeztem a hotelhez vezető utat.Se perc alatt a hotel szobámban találtam magamat.Berohantam a hálószobámba és becsuktam az ajtót.Nekidőltem az ajtónak majd szépen lassan lecsúsztam a földre.
"Mi a fene van velem?Miért pirulok el előtte?Sürgősen beszélnem kell Ninával!"
Gyorsan elő kaptam a telefonomat majd felhívtam Ninát.Ő rögtön felvette.
~Szia Alex.Baj van?-kérdezte aggódva.
-Szia Nina! Nem tudom.Különös dolgok történnek velem!-kezdtem el.
~Milyen dolgok?-kérdezte.
-Ma délután értünk Kanadába.A hotel szobámba pakolás közben zenét hallgattam.Énekeltem és táncoltam. Kimi bejött a szobámba de nem vettem észre.A végén megdicsérte a táncomat és a hangomat.Én erre azt mondtam hogy hazudik majd kimentem Markhoz.Mark Kimi edzője.Kopogtam Mark ajtaján majd elkezdtünk beszélgetni.Kimi mögém osont majd belesúgott a fülembe.Én hátrafordultam.Nem tudtam hogy ilyen közel van.Majdnem elestem de Ő magához rántott.Erre én elpirultam!Folyton elpirulok a közelében!De miért?Beteg vagyok?-kérdeztem kétségbe esetten mire Nina nevetni kezdett.
"Most mi ütött belé?Miért nevet ki?Hülyeséget mondtam?"
-Mi olyan vicces?-elégeltem meg hogy kb 10 perce csak röhög.
~Csak te tudsz ilyen hülyeségeket kérdezni!-mondta miután sikerült abbahagynia a nevetést.
-Mi?-kérdeztem értetlenül.
~Nem vagy beteg!Illetve de!-na ezt végképp nem értettem.
-Most akkor mi van?-kérdeztem. "Most mi a francért mond saját magának ellent?Néha nem értem ezt a nőt!"
~Neked tetszik Kimi!-jelentette ki.
-MII??!-kiáltottam a telefonba.
~Hé!Ne kiabálj!Azt mondtam hogy tetszik neked Kimi!-mondta.Én döbbenetemben kinyomtam a telefonomat. "MII??!Én......Nekem nem tetszik Kimi!Ez hülyeség!Nina biztos tréfál!De mi van ha igaza van?Én ezt már nem értem!"

7.rész Irány Kanada!

Egy kis idézet ehhez a részhez:
"Nem mindent lehet kiradírozni..bármennyire is akarjuk!"

(Mike)


Én és Nina leültünk az étkezőben lévő asztalhoz.Izgatottan vártuk hogy Kimi mikor jön le.Egyszer csak nevetést hallottunk.Megkönnyebbülten sóhajtottam.
-Jó újra nevetni hallani.-mondta a feleségem.
-Jó újra mosolyogni látni téged és Alex nevetését hallani.-mondtam vigyorogva.A nyugalmunk pár percig tartott mert Kimi jött be az étkezőbe.
-Na, hogy ment?-kérdezte Nina.
-Beengedett a szobájába bár kb 7m-re voltam tőle.Beszélgettünk egy kicsit a Forma 1-ről.-mondta és közben mosolygott.
-Ez már komoly haladás!Tekintve hogy férfi vagy.-nézett rá elismerően Nina.
-Köszi.-mosolygott tovább Kimi.

2 hónappal később.....

(Alex)


Kimi minden nap eljött meglátogatni.Egyre jobban kezdtem benne megbízni.Neki sikerült elérnie hogy most már a többi férfival is tudjak beszélgetni.Még ha mindenkinek újra vissza kellett szereznie a bizalmamat.De ők ezt nem bánták.Mert örültek hogy újra vidám vagyok.Ez alatt a 2 hét alatt sokat játszottam a Räikkönen ikrekkel és sokat segítettem Paulának főzni.Az egész Räikkönen család úgy bánt velem mintha a családjuk tagja lennék.Most éppen sütit sütök a konyhámban.Ugyanis most én vendégelem meg a Räikkönen családot.
Paula és Krisii a konyha berendezésében gyönyör ködnek míg a fiúk kint az udvaron játszanak.
-Szép konyha.-dicsérte meg Paula.
-Köszi.Kész a süti.-mondtam mosolyogva. Krisii kiment szólni a fiúknak.addig én és Paula az asztalt megterítettük majd rátettük a sütiket.Mikor a fiúk bejöttek álmélkodva néztek a sok sütire.
-Milyen sütik ezek?-kérdezte Rami.
-Csokis trüffel kocka,áfonyás muffin és csoki torta.-soroltam a sütik nevét.Az ikrek rögtön nekiestek a csoki

tortának.
-Hű!Ennek a belsejében olvadt csoki van!-szólalt meg meglepetten Titus.Az a megdöbbent arc mosolygásra kényszerített.
-Ezt hogy csináltad?-kérdezte elképedve Rami.
-Ügyesen.-titkolóztam mosolyogva.
-El kell árulnod!-vallatott tovább Paula.
-Nem!Ez családi recept!Még Nina sem tudta kiszedni belőlem.-dicsekedtem.
-Ha már itt tartunk.Mike és Nina hol vannak?-kérdezte Paula.
-Ők most Londonban vannak.Az a cég ahol Nina dolgozik, Londonba költözött.Ezért Nina Londonban bérelt egy lakást.Mike pedig Németországban van.Most lefoglalja őket a munkájuk így nem nagyon fognak haza jönni.De nem baj.Mert nem leszek együl.Hiszen itt vagytok ti,így nem unatkozok..-simogattam meg Juustu fejét.Még sokat beszélgettünk.Megvitattuk Kimi esélyét a Kanadai Nagydíjjal kapcsolatban.
Kimi egyébként most a svájci házában van.Mert sokat kell edzenie és a gyárba is rendszeresen be kell járnia.Kicsit nehéz lenne ha innen kéne minden nap indulnia a gyárba.
Most éppen a kanapén ülök és közben Krisii-vel és Rami-val beszélgetek.
-Hiányzik,igaz?-kérdezte Rami.
-Kicsoda?-kérdeztem értetlenül.
-Hát Kimi!-mondta Krisii mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
-Nem hiányzik.-mondtam semleges hangon.
-Rosszul hazudsz.Látszik rajtad hogy hiányzik.-lökte meg a vállamat vigyorogva Rami.
-Ez nem igaz!Miért hiszitek hogy hiányzik?-kérdeztem mire ők egymásra néztek majd újra rám.
-Mert mikor meghallod a nevét akkor rögtön felkapod a fejedet és hegyezed a füled......-kezdte Krisii.
-.....Mikor képet látsz róla az újságban vagy a Tv-ben rögtön sóhajtozni kezdesz.Egyszóval hiányzik neked az én drága öcsém.-fejezte be Rami.Minden amit mondtak igaz volt.
-Jó, talán igazatok van.De csak talán.Viszont Kimi a barátom.Szóval nem értem hogy miért olyan nagy szám ha hiányzik.-értetlen kedve néztem rájuk.Mielőtt még megszólalhattak volna csörögni kezdett a telefonom.Rögtön felismertem az ismerős számot.Egyből a telefonért nyúltam.
-Szia Kimi!-szóltam bele a telefonba.
~Szia Alex!Hogy vagy?-kérdezte.
-Jól vagyok.Éppen Rami és Krisii társaságában ülök a kanapén.-vázoltam neki a helyzetet.A két említett erre kuncogni kezdett.
~Tudom.-erre a mondatára nem számítottam. "Honnan tudja hogy éppen a bátyával és annak feleségével ülök a kanapén?"
-Mégis honnan?-kérdeztem.
~Nézz hátra.-erre hátranéztem. Kimi sétált be a nappaliba.
-Te hogy kerülsz ide?Nem úgy volt hogy csak holnap érkezel?-néztem rá döbbenten.
-Tudod van egy szép nagy magán gépem.-válaszolta vigyorogva és leült mellém.
-Ja tényleg.Mindig elfelejtem hogy neked olyanod is van.-mondtam kissé bunkón.
-Most meg mi a bajod?-kérdezte Kimi.
-Nincs semmi bajom.Viszont én már álmos vagyok. Krisii,Rami köszi hogy itt voltatok.-mondtam majd mind a kettejüknek adtam puszit és felmentem a szobámba.Illetve csak akartam.Mert épphogy felértem az emeletre valaki megragadta a karomat.Egyből tudtam hogy ki az.
-Mi a franc bajod van velem?-kérdezte idegesen Kimi.
-Semmi!-válaszoltam de nem néztem a szemébe.
-Akkor miért vagy velem ellenséges?-kérdezte és közben szorosan tartott.
-Miért nem voltál képes felhívni tegnap?Pedig megígérted hogy minden nap felhívsz!-néztem a szemébe dühösen.
-Bocsánat.Nem tudtam hogy ez neked ilyen fontos.-a szemében láttam hogy tényleg sajnálja.Egy ideig még dühösen néztem rá.
-Bocsánat kérés elfogadva!-adtam be a derekam.
-Ennek örülök.Egyébként azért is jöttem előbb haza hogy megkérdezzek tőled valamit.-mosolygott és végig simított a vállamon.Erre akaratlanul is de megremegtem.
-Mit szeretnél kérdezni?-na most kíváncsivá tett.
-Lenne-e kedved velem jönni Kanadába?-erre a kérdésre nem számítottam.Köpni nyelni nem tudtam annyira ledöbbentem.
-K....Kanadába?Mármint a versenyre?-tudtam hogy hülyeséget kérdezek,de nem érdekelt.
-Igen.Valami baj van?-nézett rám aggódva.
-N...Nincs semmi baj.Mikorra kell választ adnom?-kérdeztem.
-Holnapig van időd.-válaszolta.
-Oké.Akkor jó éjt Kimi.-köszöntem el majd bementem a szobámba.Amint becsuktam az ajtót neki dőltem és leültem a földre.A szívem a torkomban dobogott.
"Kanada?!Miért pont oda akar elvinni?Miért??Jó, mondjuk ott lesz most versenye,de akkor is!Fel kell hívnom Ninát!Ő tudni fogja hogy mit tegyek!"
Gyorsan elővettem a telefonomat a zsebemből majd megkerestem Nina számát és már hívtam is.A 2. csöngésre vette fel.
~Szia Alex!Miért hívtál?-kérdezte.A hangján hallottam hogy mosolyog.
-Szia Nina!Kimi itt volt ma nálunk!-mondtam.
~Mi ezzel a gond?-kérdezte értetlenül.
-Nem az a baj hogy itt volt!
~Akkor mi?
-Azt szeretné hogy elmenjek vele Kanadába!-mondtam el neki az okot ami miatt a pulzusom az egekben van.
~Ez nagyszerű!Végre elmehetsz egy F1-es versenyre!-örvendezett Nina.
-De miért pont Kanada?-kérdeztem.
~Figyelj.Tudom hogy most félsz, mert Kanada közel van ahhoz a helyhez ahol a szüleid meghaltak.De nem lesz semmi baj!Hiszen Kimi ott lesz és megvéd!-kezdett nyugtatgatni Nina.
-Tudom,de akkor is.Én félek!-adtam igazat neki.
~Na jól figyelj!Már rég óta elszeretnél menni egy versenyre!Most itt az esély rá!Ne zavarjon hogy a verseny helyszíne Kanada!Hiszen azóta a nap óta 10 év telt el!Most már nem él az a szörnyeteg.Nincs okod félni.Nyugodtan mondj igent Kimi-nek.Ő majd vigyáz rád!-biztatott Nina.
-Köszönöm Nina!Erre volt most szükségem.-mondtam hálálkodva.
~Ugyan,ez semmiség!Én köszönöm hogy vagy nekem.Tudod hogy nekem sosem lehet gyerekem.Így nagyon örülök hogy te itt vagy nekem.-a hangján hallottam hogy elérzékenyült.
-Én is örülök hogy ilyen kedves pót anyukát kaptam mint te!Remélem nem volt nagy probléma hogy tanácsot kértem tőled.-kérdeztem.
-Probléma?Örültem neki hogy tanácsot kértél.Viszont most le kell tennem mert nagyon fáradt vagyok és holnap 4 órakor kelek.-ásított egyet.
-Jó éjt Nina!-mondtam mosolyogva.
-Jó éjt Moondance.-mondta majd bontotta a vonalat.Meglepetten néztem a telefonra.
"Moondance?Anya és apa szokott régen így hívni.Furcsa hogy pont most jutott eszébe a becenevem."
Hírtelen eszembe jutott az hogy hogyan kaptam ezt a becenevet.
"Egy téli éjszakán születtem.Az égen ott világított a Hold.Egy csillagot sem lehetett látni az égen,mert a Hold fénye eltakarta őket.A szülés nem ment zökkenő mentesen.3 orvos kellett ahhoz hogy a világra jöhessek.Anya sokat szenvedett.De mikor meglátott engem minden fájdalmat elfelejtet.Mindenki megdöbbent mikor meglátták a vállamon lévő kék színű félholdat.Az Alex nevet anya déd nagymamájáról kaptam.Mert neki a csuklóján volt egy rózsaszínű rózsa.Így úgy gondolták

hogy ez valami családi örökség.Apa azt mondta hogy mivel teliholdkor születtem és a vállamon egy félhold van így legyen a becenevem Moondance,mivel az Alex-et nem nagyon lehet becézni."
az emlék hatására egy könnycsepp gördült végig az arcomon.Gyorsan megráztam a fejemet és próbáltam abbahagyni a sírást.Hiszen a szüleim nem örülnének annak ha megint sírnék.Gyorsan ágyba bújtam és megpróbáltam aludni.Hamar Álomországban találtam magamat.

Másnap reggel....

(Kimi)


Reggel korán keltem.Ez egyébként nem jellemző rám.De most megéri korán kelni.Miután felöltöztem leszaladtam a lépcsőn reggelizni.Anya a konyhában volt és éppen reggelit csinált.
-Jó reggelt anya!-mondtam vidáman.
-Jó reggel Kimi.Nem vagy beteg?-kérdezte aggódva.
-Miért lennék beteg?-néztem rá értetlen kedve.
-Mert korán keltél.Máskor mindig délben kelsz.-válaszolta anya és közben tetőtől talpig végigmért.
-Ez azért van mert Alex-től tegnap megkérdeztem hogy eljönne-e velem Kanadába.Ma pedig válaszolni fog.De mivel ő korán kelő tipus így nekem is korán kellett kelnem.-magyaráztam miközben ettem a müzlimet.
-De nem lesz ebből baj?Hiszen tudod Kanada....-kezdte volna anya de én közbeszóltam.
-Nem lesz semmi baj!-mondtam magabiztosan.


(Alex)


Reggel korán keltem.Gyorsan felöltöztem.Egy szürke cső nadrágot és egy kék polót vettem fel.
Lent a konyhában összedobtam magamnak egy müzli keveréket(2 féle gyümölcsös müzli) majd miután megettem felvettem a szürke cipőmet.
Ezután átmentem a szomszédba.2x kellett kopognom mire Paula nyitott ajtót.
-Jó reggelt Paula!-köszöntem vidáman miután beengedett.
-Jó reggel Alex!Nagyon csinos vagy ma!-dicsért meg.
-Köszönöm.-köszöntem meg bár nem értettem hogy miért talál csinosnak mikor még szoknya sincs rajtam!Bár én sose voltam/leszek az a lány aki szoknyát vagy magassarkút hord.Paula kíséretében bementem a konyhába ahol Kimi már javában reggelizett.
-Jó reggelt és jó étvágyat Iceman!-köszöntöttem őt a becenevén.
-Neked is Alex.-mondta két falat közt.
-Kérsz valamit enni vagy inni?-kérdezte Paula.
-Köszönöm,de én már ettem.-mondtam és leültem az asztalhoz.
-Hogy döntöttél?-kérdezte Kimi miután befejezte az evést.
-Elmegyek veled Kanadába.-mondtam mosolyogva.
-Oké!Akkor pakolj!3 órád van!-adta ki a parancsot.
-De nem úgy van hogy most 3 napra itthon maradsz?-kérdezte Paula.
-Igazság szerint maradhatnák még.De mivel Alex hamarabb beadta a derekát így már ma indulunk.-adta meg a választ Kimi és felált az asztaltól.Én is követem a példáját.
-Oké.Akor 3 óra múlva gyere át.Szia Paula!-köszöntem el majd mikor haza értem gyorsan pakolni kezdtem.Simán összepakoltam 3 óra alatt.Miután végeztem 1 bőrönd és egy hátitáska kíséretében kiléptem az utcára. Kimi egy fekete Alfa Romeo mellett állt.Mikor észrevett megfogta a bőröndömet majd betette a csomagtartóba..
-Erre szükségem lesz!-mondtam mikor el akarta venni a táskámat.
-Oké.Száj be.-mutatott az anyós ülésre.Követve az utasítását beültem a kocsiba.
"Még sose ültem Alfa Romeo kocsiban!Úgy tűnik izgalmas utunk lesz."
Hamar kiértünk a reptérre.Nem kellett jegyet vennünk.Egyenesen a repülő felé mentünk.A repülő oldalán egy nagy "Iceman" felírat díszelgett.A repülőn Kimi bemutatott a pilótájának.A pilóta neve Akka.
Gyorsan helyet foglaltam majd bekapcsoltam a telefonomat és elindítottam a kedvenc zenémet.
Pár perc múlva Kimi is helyet foglalt mellettem. Így indultunk el Kanadába.

6.rész Összetörve.....

Egy idézet ehhez a részhez:
~Meg kell értened, 
hogy vannak dolgok.....
amiket nehéz elfelejteni....~
További jó olvasást!

(Kimi)


-Talán valami rosszat mondtam?-kérdezte aggódva anya.
-N...Nem.Csak erről senkinek sem mesélt eddig.-mondta zavartan Mike.
-Úgy tűnik Alex megkedvelte önöket.Kérem erről a tragédiáról ne beszéljenek előtte.Mert bár azóta 10 év telt el,még mindig nem tudta feldolgozni a történteket.Hiszen mindenkinek nehéz mikor az egyik rokona meghalt.Főképp neki,mert ő az összes rokonát elvesztette.-mondta Nina és átölelte Mike derekát.
-Nem adjuk tovább a titkát.Különben is, mi is nagyon megkedveltük őt.Szóval ha problémájuk van vagy segítség kell akkor nyugodtan szóljanak nekünk!Mi mindig szívesen segítünk!-mondta anya mire Nina mosolyogni kezdett.

-Köszönjük.Felmehetnénk hozzá?-kérdezte Mike mire anya bólintott.Fel kísértem őket az emeletre majd megmutattam nekik azt a szobát ahol Alex van.Mikor beléptünk a szobába Nina és Mike rögtön az alvó Alex-hez futottak.
-Jaj Alex!-mondta sajnálkozóan Nina és megsimogatta az alvó lány arcát.Erre Alex mocorogni kezdett.Lassan nyitotta ki a szemeit.
-N...Nina?-kérdezte suttogva majd végignézett a szobán.Mikor meglátott engem és Mike-ot sikított egyet majd elbújt a takaró alá.
-Mi a baj?-kérdezte aggódva Alex.
-T...Tűnjenek el innen!-szólalt meg remegő hangon Alex.
-Kik?-kérdeztem bár tudtam a választ.
-Te és Mike!-szólalt meg pár perc múlva Alex.Még a takaró takarásában is látszott hogy remeg a félelemtől.
Nina ránk nézett mire én és Mike visszamentünk a nappaliba ahol Rami-ék ijedten néztek ránk.
-Mi történt?-kérdezte aggódva Krisii.
-Mikor meglátott engem és Kimi-t egyszerűen a takaró alá bújt és azt mondta hogy menjünk el.-mesélte el a történteket Mike.
-Sejtettem hogy ez lesz.-mondta anya szomorúan.
-De mi?-kérdeztem idegesen.
-Hogy félni fog a férfiaktól.Hiszen egy férfi súlyos lelki sebet okozott neki így minden férfiról azt hiszi hogy bántani akarja.-mondta anya.
-De én nem akarom bántani!-kiabáltam.Éreztem hogy egyre idegesebb leszek.
-Tudom kisfiam.De gondolj bele hogy milyen lehet most neki!-próbált nyugtatni az apám.

(Nina)


Miután Kimiék kimentek Alex kibújt a takaró alól majd zokogva az ölembe vetette magát.
-Már vége van!Nincs semmi baj kicsim!-próbáltam nyugtatgatni de nem sikerült.
-Nem akarom hogy megint bántsanak.-szólalt meg rekedt hangon.
-Nem fognak bántani. Kimi mentett meg.-mondtam és közben nyugtatólag simogatni kezdtem a hátát.
Szegény lány a végén álomba sírta magát.Másnap kora reggel mikor ismét feljöttem hozzá a szobába rá se ismertem!Mind a két szeme körül vörös foltok voltak.A szeme világos kék helyett sötétkék színben pompázott.Alex alig akart lemenni reggelizni.Viszont mikor meglátta Mike-ot,Kimi-t,Rami-t és Matti-t rögtön mögém bújt.Ez miatt a 4 fiúnak ki kellett mennie az étkezőből.Paula ez miatt egy nő orvost hívott.Mert nem akarta Alex-et még jobban megterhelni.Végül az orvos azt mondta hogy nincs komoly baja. Valószínűleg a stressz és a fejét ért ütés miatt ájult el.Viszont egy dolog miatt ő is aggódott.Az pedig az volt hogy Alex fél a férfiaktól.Egyedül Rami két fiával tud meglenni egy helyen.Bár ez fogható arra hogy ők még fiatalok.

3 hónappal később......

(Nina)


Alex a történtek után teljesen elzárkózott tőlünk.Ha én és Mike otthon voltunk, ki se jött a szobából.Csak akkor tudtam vele beszélni mikor kint állt az erkélyen.Nagyon megviselte az amit vele tett az a férfi.Most éppen a szobája felé tartok egy tálca sütivel.Mikor az ajtóhoz értem bekopogtam.
-Alex!Nina vagyok.Hoztam sütit.Be engednél?-tettem fel a kérdést bár a remény hogy beenged már kezdett szertefoszlani.
-Tedd le az ajtó elé.-hallatszott a válasz.
-De én be szeretném vinni.-erősködtem de nem jött válasz. Csalódottan letettem a tálcát a földre majd
lesétáltam a lépcsőn.Mike éppen a nappaliban ült a kanapén.

-Megint nem engedett be?-tette fel a kérdést mire én megráztam a fejemet.
-Ez nem mehet így tovább!-csapott a kanapé karfájára.
-De mégis mit tehetnénk?Az orvos szerint idő kell neki.-mondtam és megfogtam a kezét.
-Át megyek Kimi-hez!Ő talán tud vele beszélni.-állt fel Mike. Mielőtt még megszólalhattam volna ő már rég kint volt az utcán. "Remélem Kimi tud vele beszélni."

[Kimi]
Már 3 hónapja hogy nem láttam a mindig vidám szomszédomat.Már kezd hiányozni.Persze a történtek miatt lehet hogy többé nem találkozhatok vele mert félni fog tölem.Csak hogy én nem ezt akarom!
Éppen a konyhában ittam a kávémat mikor csöngettek.Gyorsan az ajtohoz siettem.Meglepödve láttam hogy Mike áll az ajtó túloldalán.
-Szia.Mit szeretnél?-kérdeztem.
-Szia Kimi.Át kéne jönnöd.Alex azóta az este óta nem beszél se velem,se Ninával. Aggódunk érte.-látszott a tekintetében hogy komoly a baj.
-Eszik rendesen?-kérdeztem miközben a házuk felé sétáltunk.A válasz egy heves bólintás volt.Mikor beértünk a házba Nina futott oda hozzánk.
-Kérlek beszélj vele!-kérlelt ő is.
-Hol a szobája?-kérdeztem mire Nina karon ragadott és fel vitt az emeletre. Egy nagy fehér ajtó elött álltunk meg.Azt ajtón Alex neve virított kék színnel.A név egy nagy finn zászlóba volt beleírva. "Tényleg szeretheti Finnországot."
-Innentől magadra hagylak.-Nina sietösen távozott én pedig bekopogtam.
-Ki az?-hallottam meg Alex nyers hangját.
-Kimi vagyok.-válaszoltam.
-Takarodj innen!-Alex hangjában ott volt a félelem és a méreg.
-Figyelj,tudom hogy min mentél keresztül.De én nem foglak bántani.-mondtam higgadtan.
-Te is olyan vagy mint az a férfi!Csak kihasználod a nőket!-vádaskodott. "Szóval elolvasta azokat a cikkeket amiket azok a szennylapok rólam írtak."
-Ez nem igaz és ezt te is tudod!Nem kell mindent el hinni amit a neten vagy azt újságokban olvasol.-válaszoltam kissé erőteljesebben. Pár percig néma csend volt.
-A....Akkor ha beengedlek,nem fogsz bántani?-kérdezte cérnavékony hangon. "Végre kezd megtörni a jég"
-Nem bántalak.Én sose bántok nőket.-jelentettem ki őszintén.Pár perc múlva kattant a zár és kinyílt az ajtó és Alex arcával találtam magamat szemben.Félre állt az útból hogy be tudjak menni.A szobájába belépve megdöbbentem.A szobája hatalmas volt.A szoba jobb oldali fala mellett egy francia ágy volt.Mellette egy kis éjjeliszekrény,a másik oldalon egy ajtó és egy nagy ablak volt.Az ablak előtt volt egy kis párkány ahova le lehetett ülni. A szoba ajtajával szemben volt egy nagy üvegajtó ami egy nagy erkélyre vezetett.Ezeken kívűl a szobában 3 nagy kék szekrény,egy plazma TV,egy nagy asztal és 3 szék volt.Mindez remekül elrendezve a szobában.A falak fehér színűek voltak.A falakra néhány kép volt felrakva.Ezek többsége tájkép volt,de az ágya fölötti képen kicsit megdöbbentem.A kép engem ábrázolt a Németország Nagydíj napján ami tavaly télen volt.
-Te szoktál Forma 1-es versenyekre járni?-kérdeztem miután leültem az egyik székre.Alex az ágya közepére ült.
-Régebben igen.Apáékkal mindig kimentünk.De mióta itt élek csak a tévében nézem a versenyeket.-mondta és közben igyekezett minél távolabb lenni tőlem.
-Értem.Van kedvenc pilótád?-tettem fel azt a kérdést ami nagyon foglalkoztatott.Tudni akartam hogy ki a kedvence.
-Hát......Régebben az apám volt.Miután meghalt sokáig nem akartam versenyt nézni.De aztán megláttam két fiút akik a dobogón állnak és vigyorognak.Úgy,ahogy apa vigyorgott mikor győzelmet aratott.Onnantól kezdve az a két fiú lett a kedvencem.-mondta de látszott hogy valamit titkol.
-Hogy hívják őket?-kérdeztem.
-Az egyik Sebastian Vettel, akit Ninával elneveztünk vigyorgó németnek.-vallotta be végre és még egy halvány mosoly is átsuhant az arcán. "Na!Végre egy mosoly!Ez már haladás!"
-Találó becenév.Ki a másik?-kérdeztem izgatottan.
-Vicces hogy pont te kérdezed.Mert Te vagy a másik kedvencem.-vallotta be nevetve.Én vele nevettem.
-Hát ez tényleg vicces.Akkor most már nem félsz tőlem?-kérdeztem miután abba hagytuk a nevetést.

(Alex)


A kérdése belém folytotta a nevetést. "Félek én tőle még?Hiszen ő sosem bántott.De akkor is......Még mindig nem tudok benne megbízni!"
-Sajnálom,de még mindig nem tudok benned teljesen megbízni.De sokat segített hogy eljöttél.-vallottam be félénken.
-Értem.Azért nem tudsz bennem megbízni mert férfi vagyok?-erre a kérdésére nem tudtam mit válaszolni.Hiszen igaza volt.Tényleg ezért félek tőle.
-Kérlek most menj ki.Mond meg Mike-nak hogy jól vagyok.-Kimi szó nélkül kiment az ajtón.
"Most mihez kezdek?Hiszen ő próbál közeledni felém.De én még nem állok rá készen.Még túl friss annak a napnak az emléke.Hiába telt el 3 hónap.Remélem Mike és Nina nem aggódik halálra magukat, és remélem hogy újra bízni tudok majd a férfiakban.Legalábbis Kimi-ben. Mert valamiért bízni akarok benne."

5.Egy nem várt esemény....

-Hé cica!Hova futsz?-szólalt meg a hátam mögül az egyik fiú.Erre gyorsítottam a tempómon.Hallottam hogy még mindig követnek.Hirtelen egy kezet éreztem a csuklómon.Nem volt időm sikítani mert egy másik kéz betapasztotta a számat. Ijedtemben megremegtem.
-Gyere cica,most játszunk egy kicsit.-mondta a támadóm és bevonszolt egy sikátorba ahova alig sütött be az utcai lámpa.Féltem.Mert tudtam hogy mire készül a támadóm és tudtam hogy nem tudok elmenekülni.A férfi a falnak nyomott.
-Ha meg ígéred hogy nem sikítasz akkor elveszem a kezemet.-mondta mire bólintottam egyet.Mikor éreztem hogy nincs a számon a keze kiabálni kezdtem.
-SEGÍTSÉG!!-üvöltöttem ahogy bírtam.A férfi megpofozott mire a földre estem.A földön még belém is rúgott.Fájdalmamban kiáltottam egyet.A férfi valamivel bekötötte a számat.
-Most sikíts te k*va!-mondta és még egyszer belém rúgott.Sírni kezdtem.Nem csak a fájdalom miatt, hanem mert rettentően féltem.
"Kimi!Rami!Valaki segítsen!" Fohászkodtam gondolatban.Közben a férfi kezdte kigombolni a
kabátomat.Hiába ellenkeztem, ő erősebb volt nálam.Végül megunta és arcon vágott.ez miatt elterültem a földön.Nagyon bevertem a fejemet így kábán néztem ahogy vetkőztetni próbál.
-Hagyd békén!-hallottam meg egy ismerős hangot.A sok sírástól alig tudtam kivenni hogy mi történik.Csak azt vettem észre hogy két férfi verekszik majd az egyik az ölébe kap.Fáradtan emeltem fel a fejemet hogy az illetőre tudjak nézni.Már nem volt kötés a számon.
-K-Kimi?-kérdeztem akadozó hangon.
-Itt vagyok.Most ne beszélj-intett csendre.Ekkor minden elsötétült előttem.


(Kimi)


Éppen a városban sétáltam mikor sikítást hallottam.Rögtön a gang irányába kezdtem futni.A hang egy sikátorból jött.Mikor odaértem nagyon dühös lettem.Egy részeg férfi vetkőztette Alex-et aki kábultan feküdt a földön.
-Hagyd békén!-kiáltottam majd a férfira vetettem magamat.Elkezdtünk verekedni.Miután harc képtelenné tettem felkaptam az ölembe Alex-et aki akkor már az ájulás szélén állt.Gyorsan levettem a szájáról a kötélt hogy levegőt kapjon.
-K-Kimi?-kérdezte elfúló hangon.
-Itt vagyok.Most ne beszélj.-mondtam és közben éreztem hogy elájul.Gyorsan megkerestem a kocsimat amit a közeli parkolóban hagytam.Alex-et befektettem a hátsó ülésre majd beszálltam a volán elé. Kb 160-al száguldottam.Vezetés közben felhívtam a bátyámat.
~Mi az Kimi?-kérdezte Rami. A hangján hallatszott hogy éppen aludt.
-Alex-et majdnem megerőszakolták.Most éppen hazafelé tartunk.-mondtam el a lényeget.
~Úr Isten! Ugye jól van?-kérdezte aggódva.
-Elájult.Szólj anyának hogy készítsen elő egy vendégszobát.-mondtam és közben az útra figyeltem.
~Oké!De próbálj meg lehiggadni!-hallottam a hangján hogy aggódik.
-Jól van.Csak aggódok érte.-mondtam ki őszintén.
~Tudom.Még mázli hogy éppen arra jártál.-mondta Rami.
-Hát igen.Na de leteszem mert nem tudok rád,Alex-re és az útra figyelni egyszerre.-mondtam majd kinyomtam a telefont.5 perc alatt hazaértünk.A ház előtt apa,anya,Rami és Krisii álltak.Miután kivettem a kocsiból Alex-et ők rögtön bevittem a házba,majd felvittem az emeletre és lefektettem az egyik ágyra.Utána lementem a nappaliba ahol már vártak rám.
-Mi történt?-kérdezte aggódva Krisii.
-Éppen sétáltam az utcán mikor sikítást hallottam.Egyből a hang irányába kezdtem futni.Egy sikátorban bukkantam rá miközben egy férfi majdnem megerőszakolta.-meséltem el röviden a történetet.Mind döbbenten néztek rám.
-Szegény lány!-sápadt el anya mire apa megölelte.
-Úgy tűnik meg is verte azaz idióta!-mondtam mire még jobban sokkoltam a társaságot.
-De ugye nincs komoly sérülése?-kérdezte aggódva Krisii.
-Nincs.Szerintem csak néhány zúzódása lehet meg egy kis agyrászkódása.-mondtam el az elméletemet.
-Menny át a szomszédba szólni a nevelő szüleinek.-utasított apa.
-Oké.-mondtam miközben kifelé igyekeztem.Gyorsan átértem az út túloldalára majd bekopogtam az ajtón.
Egy barna hajú,barna szemű férfi nyitott ajtót.
-Elnézést kérek a késői zavarásért,de a nevelt lányuk Alex ma bajba keveredett.-vázoltam a dolgokat.erre az ajtóban egy hosszú barna hajú,barna szemű nő jelent meg.
-Mi történt vele?-kérdezte aggódva a nő.
-Majdnem megerőszakolták.Szerencsére éppen arra jártam így megmentetem.Most eszméletlenül fekszik az egyik vendég szobánkban.-a nő majdnem elájult.
-Hol laktok?-kérdezte a férfi.
-Itt a szomszédban.Viszont az anyám ragaszkodik hozzá hogy Alex nálunk maradjon.Mert már felhívta a házi orvosunkat aki kora reggel eljön megvizsgálni.-mondtam és próbáltam higgadtan beszélni, nem akartam őket felzaklatni.
-Rendben.De szeretnék beszélni a szüleiddel.-mondta a férfi.
-Akkor jöjjenek.-vezényeltem őket át a házunkba.Mikor bevezettem őket az étkezőbe mindenki döbbenten nézett ránk.
-Jó estét! Mike Niimäki vagyok.Ő a feleségem Nina Byron.-mutatkoztak be.
-Jó estét!A nevem Matti Räikkönen. Ő a feleségem Paula,ő a fiam Rami. Ő pedig Rami felesége Krisii.-mutatta be a többieket is apa.
-Hol van Alex?-kérdezte aggódva Nina.
-Fent van az emeleten.Még nem tért magához.-tájékoztatta őket Krisii.
-Köszönjük hogy megmentetted a lányunkat.-mondta hálálkodva Mike.
-Az a legtermészetesebb hogy megvédem a barátomat.-rántottam meg lazán a vállamat.
-Alex még sose engedett közel magához senkit,rajtunk kívül.-kezdte Nina.
-Ez érthető az őt ért tragédia miatt.-nézett rá együtt érzően anya.Erre Nina és Mike döbbenten néztek ránk.

4.rész: Egy szörnyű tragédia

-Nyugodtan mond csak el.-nézett rám biztatóan Paula.

-Rendben.De inkább kezdem az elején.Nos, én 6 anyanyelvű vagyok.Az anyanyelveim a finn, a francia,a spanyol,a magyar,az angol és a német.Alaszkában születtem.De csak a szülinapjaimat és a téli szünetet töltöttük ott mert anya imádta Finnországot.
Az apám Forma 1-es versenyző volt, ezért sokat utazott.Anyának egy virágboltja volt Helsinkiben.Mikor 3 éves lettem apáék elvittek néhány futamra.Egyből megszerettem a Száguldó cirkuszt!El is kezdtem gokart versenyekre járni.
Mert a fejembe vettem hogy én is pilóta leszek.Ezeken kívül mű jégkorcsolya edzésekre is jártam.Boldogan

Alex anyukája

éltünk, egészen 7 éves koromig.Ez pontosan december 3-án történt.Aznap este hóvihar tombolt Alaszkában.
Anya,apa és én a szobámban társasoztunk.Egy idő után zajokat hallottunk lentről.Apa lement.A zaj egyre erősödött majd apa üvöltött egyet.Majd lépteket hallottunk.Anya védekezöleg elém állt.Az ajtó kivágódott majd egy farkas lépett be a szobámba.
A szájjábol vér folyt.Apa vére.Anya kétségbeesetten küzdött a farkassal. Mielőtt a farkas elharaphatta volna a torkát még azt mondta nekem hogy meneküljek.Ezért kiugrottam az ablakon és úgy menekültem.A házunk az erdő közepén, egy meredek dombon volt.
Megcsúsztam a hóban és gurulni kezdtem.Majd nekicsapódtam fejjel valami keménynek.Egyből elájultam.Mikor magamhoz tértem tudtam hogy vissza kell mennem.Hogy ne csak emlékeim legyenek.Így hát vissza mentem.Sehol sem láttam apáék holtestét.
Gyorsan megkerestem a családi fotó albumot,a virágmagokat amiket anyától kaptam és a korcsolyámat amit még apától kaptam.Amilyen gyorsan csak tudtam elfutottam a városig.Ott fogtam egy taxit ami kivitt a kikötőbe.A kikötőnél volt egy horgász bolt.
Ott vettem egy apró csónakot amibe beletettem a kis csomagomat.Majd a csónakot vízre helyeztem én pedig a vízbe ugrottam.Sokáig úsztam a jéghideg vízben.Csodával határos módon egy kis jégtábla úszott felém.Rögtön felmásztam rá majd a csónakot is rá tetem.
Össze kuporodva feküdtem és így próbáltam melegíteni magamat.Szerencsémre éppen arra hajózott egy halász hajó.Ők mentettek meg a haláltól.Miután jobban lettem megmondtam nekik hogy vigyenek Finnországba.Azon a hajón ismerkedtem meg a nevelő apámmal.
A neve Mike Niimaki. Azóta a nap óta ő és a felesége a szüleim.-fejeztem be a történetet.Mindenki együtt érzően nézett rám.
-Ilyen dolgon mentél keresztül és mégis képes vagy mosolyogni....Te aztán erős vagy.-mondta Kimi.
-Ha Mike és Nina nem lettek volna mellettem akkor nem tudom hogy mi lett volna velem.-mondtam és közben halványan mosolyogtam.
-Sajnálom hogy felhoztuk ezt a témát.Csak tudod, nagyon megkedveltünk.-mondta mosolyogva Paula.
-Én is titeket.Régen voltam ilyen családias hangulatban.Mert bár Mike és Nina a lányukként nevelnek, sokszor vagyok egyedül.Még barátaim sincsenek akikkel tudnák ilyenkor beszélgetni.-nem tudom hogy ezt miért mondtam el nekik,hiszen csak pár
órája ismerem őket.
-Mi most már a barátaid vagyunk.Bennünk megbízhatsz.-mondta Krisii mosolyogva.Ekkor egy ősz hajú férfi lépett be a helyiségbe.
-Szia.A nevem Matti Räikkönen.-lépett felém a férfi és a kezét nyújtotta.
-Nagyon örvendek a találkozásnak uram.A nevem Alex Salvatore.-kezet ráztam vele majd leült Paula mellé.
-Kérlek tegezz.Nem vagyok én olyan öreg!-mondta nevetve Matti.
-Oké.Te Rami és Kimi apukája vagy,igaz?-tettem fel a kérdést.
-Igen.Te meg biztos a szomszéd lány vagy.-mondta mosolyogva.
-Igen.De nekem mennem kell.Ma edzésem lesz.-mondtam miközben felálltam az asztaltól.
-Gokart edzés?-kérdezte Kimi. Erre szomorúan megráztam a fejemet.
-Nem, kori edzésem lesz.Már régóta nem ültem verseny kocsiban.Bár van joksim kocsihoz,motorhoz,verseny autóhoz és cross motorhoz is.De ez most mindegy.Viszlát.-köszöntem el és kisétáltam az ajtón.Otthon magamhoz vettem a korcsolyámat és gyalog elindultam a pályára.
A pályán 6 lány gyakorolt az edzőjével. Gyorsan felvettem a korimat majd nekiálltam bemelegíteni. Ezután neki álltam gyakorolni az ugrásokat és a fordulatokat.Annyira koncentráltam hogy megfeledkeztem a körülöttem lévőkkel.
Miután befejeztem a gyakorlatokat döbbenten vettem észre hogy a 6 lány és a 6 edző tapsolnak.Erre zavarba jöttem. Mivel az edzést befejeztem, így haza felé sétáltam. Kint korom sötét volt. Kicsit féltem.Mert veszélyes este egyedül sétálni.Útközben hallottam hogy valakik követnek.Hátra néztem.Egy fiú sétált mögöttem.Hulla részeg volt.Tudtam ha nem sietek akkor baj lesz ebből.Sajna nem tudtam elkerülni az elkerülhetetlent....

3.rész: A találkozás

(Kimi)


Idegesen vezettem a szüleim háza felé. Kb 10 perce hogy Rami sms-t írt.Azt írta hogy a szomszédba

költözött egy új lány és azt szeretné hogy megismerjem.Persze én erre azt írtam vissza hogy nem megyek el.De nem adta fel.Addig nyavalygott míg végül elérte amit akart.
Miután leparkoltam az udvar előtt kopogás nélkül léptem be a házba.A konyha felől nevetést hallottam. Krisii,Rami és anya hangját rögtön felismertem.De volt ott még valaki.
"Csak nem a szomszéd lány van itt?" Csöndben sétáltam a konyha felé.Mikor az ajtóhoz értem ledermedtem.Egy hosszú fekete hajú,kék szemű lány állt előttem. Éppen egy viccet mesélt amin Ramiék jót nevettek.Mert közben a lány mutogatni kezdett.Ezen akaratlanul is de elmosolyodtam.
Ekkor Rami észrevett de nem szólt.
-Jól látom hogy az a kedvenc muffinom?-vontam fel magamra a figyelmet.A lány ijedtében ugrott egyet majd megpördült a tengelye körül és döbbenten nézett rám.
-Vegyél amíg Alex nem eszi meg mindet.Mert az ő kedvence az áfonyás.Ahogy neked is.-röhögött Rami.
-S-szia.A nevem Alex Salvatore. Tegnap költöztem ide.De......Nem ez az első alkalom hogy itt lakok.-mondta halkan.Miután az utolsó mondatot is kimondta a szájára tette a kezét mintha csak egy titkot mondott volna el.
Mielőtt kérdőre vonhattam volna Rami iker fiai futottak el mellettem majd megálltak Alex mellett.
-Játsz velünk Alex!-mondták egyszerre.
-Oké.-mondta Alex mire a kicsik megfogták a kezeit és magukkal vitték az emeletre.Járása kecses volt.Vékony és hosszúak voltak a lábai.
-Tetszik neked?-kérdezte a hátam mögött Rami. Erre dühösen ránéztem.
-Nem!-vágtam rá gyorsan.Túl gyorsan.
-Szóval igen.-Rami diadalmas vigyort eresztett felém.
-Te tök hülye vagy!Még alig 20 perce találkoztam vele!-mondtam dühösen.


(Alex)


Titus és Juustu pont jókor jöttek.Fent az emeleten rengeteg szoba volt.A két testvér egy nagy szobába vitt be ami tele volt játékokkal.
-Ez a mi játék szobánk.Játszol velünk a PS2-őn?-kérdezte Titus és a konzolos játékra mutatott.
-Persze!-mondtam és leültem a TV elé majd megfogtam az egyik konzolt.
-Oké, akkor jó lesz ha Forma 1-es játékkal játszunk?-kérdezték egyszerre miután leültek a két oldalamra.Erre nevetni kezdtem.
-Igen.De csak ha én lehetek a Lotus csapattal.-mondtam el a feltételemet.Hosszas gondolkodás után beleegyezően bólintottak.A játékban lehetett saját karaktert csinálni.Így én egy fekete hajú,kék szemű lány autóversenyzővel voltam.
Titus és Juustu is követték a példámat.Ők Ferraris kocsikkal voltak.Sokáig versenyeztünk.De végül én győztem.Rögtön jött a visszavágó.de miután már 10x legyőztem őket feladták.
A 10. győzelmemnél már be sokaltak a fiúk.Dühösen dobták le a konzolt.
-Ez nem ér!Hogy hogy ilyen ügyes vagy?-kérdezte Titus.
-Tudod az apukám F1-es versenyző volt.-árultam el neki mire mindkettőjüknek felcsillant a szeme.
-Hogy hívták?-kérdezte izgatottan Juustu.
-Damon Salvatore.-ejtettem ki könnyen apa nevét.Az agyamat rögtön ellepték az emlékek.
-Hű!Ő egy híres versenyző!-kiáltotta Titus. Ekkor kinyitódott az ajtó mire hátra néztem.
-Alex, le tudnál jönni egy kicsit?-kérdezte Krisii.
-Persze.-letettem a konzolt majd Krisii kíséretében lementem az étkezőbe. Rami,Kimi és Paula az asztalnál ültek.Mi is leültünk hozzájuk.
Pár percig csöndben ültünk amit Kimi tört meg.
-Azt mondtad hogy már laktál itt.Mikor?-tette fel a kérdést.Végignéztem a társaságon. Mind kíváncsian néztek rám.
-7 éves koromig itt éltem.-mondtam.
-Miért mentél el?-jött a következő kérdés Ramitól. Erre ledermedtem.


Kedves olvasók!Remélem ez a rész is tetszett!A kép amit Alex apjáról beraktam az a vámpír naplós Damon salvatore-ét ábrázolja.Ebben a történetben viszont Damon karaktere eltérő a filmbélitől!Mivel a a filmben egy kissé bunkó,alkoholista vámpírt ismerhetünk meg.Itt viszont egy teljesen más karakter lesz.Hogy milyen?Ez kiderül ha elolvasod a következő részt is!

UI:Az akoholista szónál azt értetem hogy nagyon szereti az alkoholt.Nem rossz értelenben mondtam!Ez azoknak szól akik a sorozatban kedvelik Damon-t.(Egyébként nekem ő a kedvencem a sorozatban)