~Meg kell értened,
hogy vannak dolgok.....
amiket nehéz elfelejteni....~
További jó olvasást!
(Kimi)
-Talán valami rosszat mondtam?-kérdezte aggódva anya.
-N...Nem.Csak erről senkinek sem mesélt eddig.-mondta zavartan Mike.
-Úgy tűnik Alex megkedvelte önöket.Kérem erről a tragédiáról ne beszéljenek előtte.Mert bár azóta 10 év telt el,még mindig nem tudta feldolgozni a történteket.Hiszen mindenkinek nehéz mikor az egyik rokona meghalt.Főképp neki,mert ő az összes rokonát elvesztette.-mondta Nina és átölelte Mike derekát.
-Nem adjuk tovább a titkát.Különben is, mi is nagyon megkedveltük őt.Szóval ha problémájuk van vagy segítség kell akkor nyugodtan szóljanak nekünk!Mi mindig szívesen segítünk!-mondta anya mire Nina mosolyogni kezdett.
-Köszönjük.Felmehetnénk hozzá?-kérdezte Mike mire anya bólintott.Fel kísértem őket az emeletre majd megmutattam nekik azt a szobát ahol Alex van.Mikor beléptünk a szobába Nina és Mike rögtön az alvó Alex-hez futottak.
-Jaj Alex!-mondta sajnálkozóan Nina és megsimogatta az alvó lány arcát.Erre Alex mocorogni kezdett.Lassan nyitotta ki a szemeit.
-N...Nina?-kérdezte suttogva majd végignézett a szobán.Mikor meglátott engem és Mike-ot sikított egyet majd elbújt a takaró alá.-Mi a baj?-kérdezte aggódva Alex.
-T...Tűnjenek el innen!-szólalt meg remegő hangon Alex.
-Kik?-kérdeztem bár tudtam a választ.
-Te és Mike!-szólalt meg pár perc múlva Alex.Még a takaró takarásában is látszott hogy remeg a félelemtől.
Nina ránk nézett mire én és Mike visszamentünk a nappaliba ahol Rami-ék ijedten néztek ránk.
-Mi történt?-kérdezte aggódva Krisii.
-Mikor meglátott engem és Kimi-t egyszerűen a takaró alá bújt és azt mondta hogy menjünk el.-mesélte el a történteket Mike.
-Sejtettem hogy ez lesz.-mondta anya szomorúan.
-De mi?-kérdeztem idegesen.
-Hogy félni fog a férfiaktól.Hiszen egy férfi súlyos lelki sebet okozott neki így minden férfiról azt hiszi hogy bántani akarja.-mondta anya.
-De én nem akarom bántani!-kiabáltam.Éreztem hogy egyre idegesebb leszek.
-Tudom kisfiam.De gondolj bele hogy milyen lehet most neki!-próbált nyugtatni az apám.
(Nina)
Miután Kimiék kimentek Alex kibújt a takaró alól majd zokogva az ölembe vetette magát.
-Már vége van!Nincs semmi baj kicsim!-próbáltam nyugtatgatni de nem sikerült.
-Nem akarom hogy megint bántsanak.-szólalt meg rekedt hangon.
-Nem fognak bántani. Kimi mentett meg.-mondtam és közben nyugtatólag simogatni kezdtem a hátát.
Szegény lány a végén álomba sírta magát.Másnap kora reggel mikor ismét feljöttem hozzá a szobába rá se ismertem!Mind a két szeme körül vörös foltok voltak.A szeme világos kék helyett sötétkék színben pompázott.Alex alig akart lemenni reggelizni.Viszont mikor meglátta Mike-ot,Kimi-t,Rami-t és Matti-t rögtön mögém bújt.Ez miatt a 4 fiúnak ki kellett mennie az étkezőből.Paula ez miatt egy nő orvost hívott.Mert nem akarta Alex-et még jobban megterhelni.Végül az orvos azt mondta hogy nincs komoly baja. Valószínűleg a stressz és a fejét ért ütés miatt ájult el.Viszont egy dolog miatt ő is aggódott.Az pedig az volt hogy Alex fél a férfiaktól.Egyedül Rami két fiával tud meglenni egy helyen.Bár ez fogható arra hogy ők még fiatalok.
3 hónappal később......
(Nina)
Alex a történtek után teljesen elzárkózott tőlünk.Ha én és Mike otthon voltunk, ki se jött a szobából.Csak akkor tudtam vele beszélni mikor kint állt az erkélyen.Nagyon megviselte az amit vele tett az a férfi.Most éppen a szobája felé tartok egy tálca sütivel.Mikor az ajtóhoz értem bekopogtam.
-Alex!Nina vagyok.Hoztam sütit.Be engednél?-tettem fel a kérdést bár a remény hogy beenged már kezdett szertefoszlani.
-Tedd le az ajtó elé.-hallatszott a válasz.
-De én be szeretném vinni.-erősködtem de nem jött válasz. Csalódottan letettem a tálcát a földre majd
lesétáltam a lépcsőn.Mike éppen a nappaliban ült a kanapén.
-Ez nem mehet így tovább!-csapott a kanapé karfájára.
-De mégis mit tehetnénk?Az orvos szerint idő kell neki.-mondtam és megfogtam a kezét.
-Át megyek Kimi-hez!Ő talán tud vele beszélni.-állt fel Mike. Mielőtt még megszólalhattam volna ő már rég kint volt az utcán. "Remélem Kimi tud vele beszélni."
[Kimi]
Már 3 hónapja hogy nem láttam a mindig vidám szomszédomat.Már kezd hiányozni.Persze a történtek miatt lehet hogy többé nem találkozhatok vele mert félni fog tölem.Csak hogy én nem ezt akarom!
Éppen a konyhában ittam a kávémat mikor csöngettek.Gyorsan az ajtohoz siettem.Meglepödve láttam hogy Mike áll az ajtó túloldalán.
-Szia.Mit szeretnél?-kérdeztem.
-Szia Kimi.Át kéne jönnöd.Alex azóta az este óta nem beszél se velem,se Ninával. Aggódunk érte.-látszott a tekintetében hogy komoly a baj.
-Eszik rendesen?-kérdeztem miközben a házuk felé sétáltunk.A válasz egy heves bólintás volt.Mikor beértünk a házba Nina futott oda hozzánk.
-Kérlek beszélj vele!-kérlelt ő is.
-Hol a szobája?-kérdeztem mire Nina karon ragadott és fel vitt az emeletre. Egy nagy fehér ajtó elött álltunk meg.Azt ajtón Alex neve virított kék színnel.A név egy nagy finn zászlóba volt beleírva. "Tényleg szeretheti Finnországot."
-Innentől magadra hagylak.-Nina sietösen távozott én pedig bekopogtam.
-Ki az?-hallottam meg Alex nyers hangját.
-Kimi vagyok.-válaszoltam.
-Takarodj innen!-Alex hangjában ott volt a félelem és a méreg.
-Figyelj,tudom hogy min mentél keresztül.De én nem foglak bántani.-mondtam higgadtan.
-Te is olyan vagy mint az a férfi!Csak kihasználod a nőket!-vádaskodott. "Szóval elolvasta azokat a cikkeket amiket azok a szennylapok rólam írtak."
-Ez nem igaz és ezt te is tudod!Nem kell mindent el hinni amit a neten vagy azt újságokban olvasol.-válaszoltam kissé erőteljesebben. Pár percig néma csend volt.
-A....Akkor ha beengedlek,nem fogsz bántani?-kérdezte cérnavékony hangon. "Végre kezd megtörni a jég"
-Nem bántalak.Én sose bántok nőket.-jelentettem ki őszintén.Pár perc múlva kattant a zár és kinyílt az ajtó és Alex arcával találtam magamat szemben.Félre állt az útból hogy be tudjak menni.A szobájába belépve megdöbbentem.A szobája hatalmas volt.A szoba jobb oldali fala mellett egy francia ágy volt.Mellette egy kis éjjeliszekrény,a másik oldalon egy ajtó és egy nagy ablak volt.Az ablak előtt volt egy kis párkány ahova le lehetett ülni. A szoba ajtajával szemben volt egy nagy üvegajtó ami egy nagy erkélyre vezetett.Ezeken kívűl a szobában 3 nagy kék szekrény,egy plazma TV,egy nagy asztal és 3 szék volt.Mindez remekül elrendezve a szobában.A falak fehér színűek voltak.A falakra néhány kép volt felrakva.Ezek többsége tájkép volt,de az ágya fölötti képen kicsit megdöbbentem.A kép engem ábrázolt a Németország Nagydíj napján ami tavaly télen volt.
-Te szoktál Forma 1-es versenyekre járni?-kérdeztem miután leültem az egyik székre.Alex az ágya közepére ült.
-Régebben igen.Apáékkal mindig kimentünk.De mióta itt élek csak a tévében nézem a versenyeket.-mondta és közben igyekezett minél távolabb lenni tőlem.
-Értem.Van kedvenc pilótád?-tettem fel azt a kérdést ami nagyon foglalkoztatott.Tudni akartam hogy ki a kedvence.
-Hát......Régebben az apám volt.Miután meghalt sokáig nem akartam versenyt nézni.De aztán megláttam két fiút akik a dobogón állnak és vigyorognak.Úgy,ahogy apa vigyorgott mikor győzelmet aratott.Onnantól kezdve az a két fiú lett a kedvencem.-mondta de látszott hogy valamit titkol.
-Hogy hívják őket?-kérdeztem.
-Az egyik Sebastian Vettel, akit Ninával elneveztünk vigyorgó németnek.-vallotta be végre és még egy halvány mosoly is átsuhant az arcán. "Na!Végre egy mosoly!Ez már haladás!"
-Találó becenév.Ki a másik?-kérdeztem izgatottan.
-Vicces hogy pont te kérdezed.Mert Te vagy a másik kedvencem.-vallotta be nevetve.Én vele nevettem.
-Hát ez tényleg vicces.Akkor most már nem félsz tőlem?-kérdeztem miután abba hagytuk a nevetést.
(Alex)
A kérdése belém folytotta a nevetést. "Félek én tőle még?Hiszen ő sosem bántott.De akkor is......Még mindig nem tudok benne megbízni!"
-Sajnálom,de még mindig nem tudok benned teljesen megbízni.De sokat segített hogy eljöttél.-vallottam be félénken.
-Értem.Azért nem tudsz bennem megbízni mert férfi vagyok?-erre a kérdésére nem tudtam mit válaszolni.Hiszen igaza volt.Tényleg ezért félek tőle.-Kérlek most menj ki.Mond meg Mike-nak hogy jól vagyok.-Kimi szó nélkül kiment az ajtón.
"Most mihez kezdek?Hiszen ő próbál közeledni felém.De én még nem állok rá készen.Még túl friss annak a napnak az emléke.Hiába telt el 3 hónap.Remélem Mike és Nina nem aggódik halálra magukat, és remélem hogy újra bízni tudok majd a férfiakban.Legalábbis Kimi-ben. Mert valamiért bízni akarok benne."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése