"Nem mindent lehet kiradírozni..bármennyire is akarjuk!"
(Mike)
Én és Nina leültünk az étkezőben lévő asztalhoz.Izgatottan vártuk hogy Kimi mikor jön le.Egyszer csak nevetést hallottunk.Megkönnyebbülten sóhajtottam.
-Jó újra nevetni hallani.-mondta a feleségem.
-Jó újra mosolyogni látni téged és Alex nevetését hallani.-mondtam vigyorogva.A nyugalmunk pár percig tartott mert Kimi jött be az étkezőbe.
-Na, hogy ment?-kérdezte Nina.
-Beengedett a szobájába bár kb 7m-re voltam tőle.Beszélgettünk egy kicsit a Forma 1-ről.-mondta és közben mosolygott.
-Ez már komoly haladás!Tekintve hogy férfi vagy.-nézett rá elismerően Nina.
-Köszi.-mosolygott tovább Kimi.
2 hónappal később.....
(Alex)
Kimi minden nap eljött meglátogatni.Egyre jobban kezdtem benne megbízni.Neki sikerült elérnie hogy most már a többi férfival is tudjak beszélgetni.Még ha mindenkinek újra vissza kellett szereznie a bizalmamat.De ők ezt nem bánták.Mert örültek hogy újra vidám vagyok.Ez alatt a 2 hét alatt sokat játszottam a Räikkönen ikrekkel és sokat segítettem Paulának főzni.Az egész Räikkönen család úgy bánt velem mintha a családjuk tagja lennék.Most éppen sütit sütök a konyhámban.Ugyanis most én vendégelem meg a Räikkönen családot.
Paula és Krisii a konyha berendezésében gyönyör ködnek míg a fiúk kint az udvaron játszanak.
-Szép konyha.-dicsérte meg Paula.
-Köszi.Kész a süti.-mondtam mosolyogva. Krisii kiment szólni a fiúknak.addig én és Paula az asztalt megterítettük majd rátettük a sütiket.Mikor a fiúk bejöttek álmélkodva néztek a sok sütire.
-Milyen sütik ezek?-kérdezte Rami.
-Csokis trüffel kocka,áfonyás muffin és csoki torta.-soroltam a sütik nevét.Az ikrek rögtön nekiestek a csoki
-Hű!Ennek a belsejében olvadt csoki van!-szólalt meg meglepetten Titus.Az a megdöbbent arc mosolygásra kényszerített.
-Ezt hogy csináltad?-kérdezte elképedve Rami.
-Ügyesen.-titkolóztam mosolyogva.
-El kell árulnod!-vallatott tovább Paula.
-Nem!Ez családi recept!Még Nina sem tudta kiszedni belőlem.-dicsekedtem.
-Ha már itt tartunk.Mike és Nina hol vannak?-kérdezte Paula.
-Ők most Londonban vannak.Az a cég ahol Nina dolgozik, Londonba költözött.Ezért Nina Londonban bérelt egy lakást.Mike pedig Németországban van.Most lefoglalja őket a munkájuk így nem nagyon fognak haza jönni.De nem baj.Mert nem leszek együl.Hiszen itt vagytok ti,így nem unatkozok..-simogattam meg Juustu fejét.Még sokat beszélgettünk.Megvitattuk Kimi esélyét a Kanadai Nagydíjjal kapcsolatban.
Kimi egyébként most a svájci házában van.Mert sokat kell edzenie és a gyárba is rendszeresen be kell járnia.Kicsit nehéz lenne ha innen kéne minden nap indulnia a gyárba.
Most éppen a kanapén ülök és közben Krisii-vel és Rami-val beszélgetek.
-Hiányzik,igaz?-kérdezte Rami.
-Kicsoda?-kérdeztem értetlenül.
-Hát Kimi!-mondta Krisii mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
-Nem hiányzik.-mondtam semleges hangon.
-Rosszul hazudsz.Látszik rajtad hogy hiányzik.-lökte meg a vállamat vigyorogva Rami.
-Ez nem igaz!Miért hiszitek hogy hiányzik?-kérdeztem mire ők egymásra néztek majd újra rám.
-Mert mikor meghallod a nevét akkor rögtön felkapod a fejedet és hegyezed a füled......-kezdte Krisii.
-.....Mikor képet látsz róla az újságban vagy a Tv-ben rögtön sóhajtozni kezdesz.Egyszóval hiányzik neked az én drága öcsém.-fejezte be Rami.Minden amit mondtak igaz volt.
-Jó, talán igazatok van.De csak talán.Viszont Kimi a barátom.Szóval nem értem hogy miért olyan nagy szám ha hiányzik.-értetlen kedve néztem rájuk.Mielőtt még megszólalhattak volna csörögni kezdett a telefonom.Rögtön felismertem az ismerős számot.Egyből a telefonért nyúltam.
-Szia Kimi!-szóltam bele a telefonba.
~Szia Alex!Hogy vagy?-kérdezte.
-Jól vagyok.Éppen Rami és Krisii társaságában ülök a kanapén.-vázoltam neki a helyzetet.A két említett erre kuncogni kezdett.
~Tudom.-erre a mondatára nem számítottam. "Honnan tudja hogy éppen a bátyával és annak feleségével ülök a kanapén?"
-Mégis honnan?-kérdeztem.
~Nézz hátra.-erre hátranéztem. Kimi sétált be a nappaliba.
-Te hogy kerülsz ide?Nem úgy volt hogy csak holnap érkezel?-néztem rá döbbenten.
-Tudod van egy szép nagy magán gépem.-válaszolta vigyorogva és leült mellém.
-Ja tényleg.Mindig elfelejtem hogy neked olyanod is van.-mondtam kissé bunkón.
-Most meg mi a bajod?-kérdezte Kimi.
-Nincs semmi bajom.Viszont én már álmos vagyok. Krisii,Rami köszi hogy itt voltatok.-mondtam majd mind a kettejüknek adtam puszit és felmentem a szobámba.Illetve csak akartam.Mert épphogy felértem az emeletre valaki megragadta a karomat.Egyből tudtam hogy ki az.
-Mi a franc bajod van velem?-kérdezte idegesen Kimi.
-Semmi!-válaszoltam de nem néztem a szemébe.
-Akkor miért vagy velem ellenséges?-kérdezte és közben szorosan tartott.
-Miért nem voltál képes felhívni tegnap?Pedig megígérted hogy minden nap felhívsz!-néztem a szemébe dühösen.
-Bocsánat.Nem tudtam hogy ez neked ilyen fontos.-a szemében láttam hogy tényleg sajnálja.Egy ideig még dühösen néztem rá.
-Bocsánat kérés elfogadva!-adtam be a derekam.
-Ennek örülök.Egyébként azért is jöttem előbb haza hogy megkérdezzek tőled valamit.-mosolygott és végig simított a vállamon.Erre akaratlanul is de megremegtem.
-Mit szeretnél kérdezni?-na most kíváncsivá tett.
-Lenne-e kedved velem jönni Kanadába?-erre a kérdésre nem számítottam.Köpni nyelni nem tudtam annyira ledöbbentem.
-K....Kanadába?Mármint a versenyre?-tudtam hogy hülyeséget kérdezek,de nem érdekelt.
-Igen.Valami baj van?-nézett rám aggódva.
-N...Nincs semmi baj.Mikorra kell választ adnom?-kérdeztem.
-Holnapig van időd.-válaszolta.
-Oké.Akkor jó éjt Kimi.-köszöntem el majd bementem a szobámba.Amint becsuktam az ajtót neki dőltem és leültem a földre.A szívem a torkomban dobogott.
"Kanada?!Miért pont oda akar elvinni?Miért??Jó, mondjuk ott lesz most versenye,de akkor is!Fel kell hívnom Ninát!Ő tudni fogja hogy mit tegyek!"
Gyorsan elővettem a telefonomat a zsebemből majd megkerestem Nina számát és már hívtam is.A 2. csöngésre vette fel.
~Szia Alex!Miért hívtál?-kérdezte.A hangján hallottam hogy mosolyog.
-Szia Nina!Kimi itt volt ma nálunk!-mondtam.
~Mi ezzel a gond?-kérdezte értetlenül.
-Nem az a baj hogy itt volt!
~Akkor mi?
-Azt szeretné hogy elmenjek vele Kanadába!-mondtam el neki az okot ami miatt a pulzusom az egekben van.
~Ez nagyszerű!Végre elmehetsz egy F1-es versenyre!-örvendezett Nina.
-De miért pont Kanada?-kérdeztem.
~Figyelj.Tudom hogy most félsz, mert Kanada közel van ahhoz a helyhez ahol a szüleid meghaltak.De nem lesz semmi baj!Hiszen Kimi ott lesz és megvéd!-kezdett nyugtatgatni Nina.
-Tudom,de akkor is.Én félek!-adtam igazat neki.
~Na jól figyelj!Már rég óta elszeretnél menni egy versenyre!Most itt az esély rá!Ne zavarjon hogy a verseny helyszíne Kanada!Hiszen azóta a nap óta 10 év telt el!Most már nem él az a szörnyeteg.Nincs okod félni.Nyugodtan mondj igent Kimi-nek.Ő majd vigyáz rád!-biztatott Nina.
-Köszönöm Nina!Erre volt most szükségem.-mondtam hálálkodva.
~Ugyan,ez semmiség!Én köszönöm hogy vagy nekem.Tudod hogy nekem sosem lehet gyerekem.Így nagyon örülök hogy te itt vagy nekem.-a hangján hallottam hogy elérzékenyült.
-Én is örülök hogy ilyen kedves pót anyukát kaptam mint te!Remélem nem volt nagy probléma hogy tanácsot kértem tőled.-kérdeztem.
-Probléma?Örültem neki hogy tanácsot kértél.Viszont most le kell tennem mert nagyon fáradt vagyok és holnap 4 órakor kelek.-ásított egyet.
-Jó éjt Nina!-mondtam mosolyogva.
-Jó éjt Moondance.-mondta majd bontotta a vonalat.Meglepetten néztem a telefonra.
"Moondance?Anya és apa szokott régen így hívni.Furcsa hogy pont most jutott eszébe a becenevem."
Hírtelen eszembe jutott az hogy hogyan kaptam ezt a becenevet.
"Egy téli éjszakán születtem.Az égen ott világított a Hold.Egy csillagot sem lehetett látni az égen,mert a Hold fénye eltakarta őket.A szülés nem ment zökkenő mentesen.3 orvos kellett ahhoz hogy a világra jöhessek.Anya sokat szenvedett.De mikor meglátott engem minden fájdalmat elfelejtet.Mindenki megdöbbent mikor meglátták a vállamon lévő kék színű félholdat.Az Alex nevet anya déd nagymamájáról kaptam.Mert neki a csuklóján volt egy rózsaszínű rózsa.Így úgy gondolták
az emlék hatására egy könnycsepp gördült végig az arcomon.Gyorsan megráztam a fejemet és próbáltam abbahagyni a sírást.Hiszen a szüleim nem örülnének annak ha megint sírnék.Gyorsan ágyba bújtam és megpróbáltam aludni.Hamar Álomországban találtam magamat.
Másnap reggel....
(Kimi)
Reggel korán keltem.Ez egyébként nem jellemző rám.De most megéri korán kelni.Miután felöltöztem leszaladtam a lépcsőn reggelizni.Anya a konyhában volt és éppen reggelit csinált.
-Jó reggelt anya!-mondtam vidáman.
-Jó reggel Kimi.Nem vagy beteg?-kérdezte aggódva.
-Miért lennék beteg?-néztem rá értetlen kedve.
-Mert korán keltél.Máskor mindig délben kelsz.-válaszolta anya és közben tetőtől talpig végigmért.
-Ez azért van mert Alex-től tegnap megkérdeztem hogy eljönne-e velem Kanadába.Ma pedig válaszolni fog.De mivel ő korán kelő tipus így nekem is korán kellett kelnem.-magyaráztam miközben ettem a müzlimet.
-De nem lesz ebből baj?Hiszen tudod Kanada....-kezdte volna anya de én közbeszóltam.
-Nem lesz semmi baj!-mondtam magabiztosan.
(Alex)Reggel korán keltem.Gyorsan felöltöztem.Egy szürke cső nadrágot és egy kék polót vettem fel.
Lent a konyhában összedobtam magamnak egy müzli keveréket(2 féle gyümölcsös müzli) majd miután megettem felvettem a szürke cipőmet.
Ezután átmentem a szomszédba.2x kellett kopognom mire Paula nyitott ajtót.
-Jó reggelt Paula!-köszöntem vidáman miután beengedett.
-Jó reggel Alex!Nagyon csinos vagy ma!-dicsért meg.
-Köszönöm.-köszöntem meg bár nem értettem hogy miért talál csinosnak mikor még szoknya sincs rajtam!Bár én sose voltam/leszek az a lány aki szoknyát vagy magassarkút hord.Paula kíséretében bementem a konyhába ahol Kimi már javában reggelizett.
-Jó reggelt és jó étvágyat Iceman!-köszöntöttem őt a becenevén.
-Neked is Alex.-mondta két falat közt.
-Kérsz valamit enni vagy inni?-kérdezte Paula.
-Köszönöm,de én már ettem.-mondtam és leültem az asztalhoz.
-Hogy döntöttél?-kérdezte Kimi miután befejezte az evést.
-Elmegyek veled Kanadába.-mondtam mosolyogva.
-Oké!Akkor pakolj!3 órád van!-adta ki a parancsot.
-De nem úgy van hogy most 3 napra itthon maradsz?-kérdezte Paula.
-Igazság szerint maradhatnák még.De mivel Alex hamarabb beadta a derekát így már ma indulunk.-adta meg a választ Kimi és felált az asztaltól.Én is követem a példáját.
-Oké.Akor 3 óra múlva gyere át.Szia Paula!-köszöntem el majd mikor haza értem gyorsan pakolni kezdtem.Simán összepakoltam 3 óra alatt.Miután végeztem 1 bőrönd és egy hátitáska kíséretében kiléptem az utcára. Kimi egy fekete Alfa Romeo mellett állt.Mikor észrevett megfogta a bőröndömet majd betette a csomagtartóba..
-Erre szükségem lesz!-mondtam mikor el akarta venni a táskámat.
-Oké.Száj be.-mutatott az anyós ülésre.Követve az utasítását beültem a kocsiba.
"Még sose ültem Alfa Romeo kocsiban!Úgy tűnik izgalmas utunk lesz."
Hamar kiértünk a reptérre.Nem kellett jegyet vennünk.Egyenesen a repülő felé mentünk.A repülő oldalán egy nagy "Iceman" felírat díszelgett.A repülőn Kimi bemutatott a pilótájának.A pilóta neve Akka.
Gyorsan helyet foglaltam majd bekapcsoltam a telefonomat és elindítottam a kedvenc zenémet.
Pár perc múlva Kimi is helyet foglalt mellettem. Így indultunk el Kanadába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése